Zsoltárok 115:1-18
Nem nekünk Uram, nem nekünk, hanem a Te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért, és hűségedért!
Miért mondanák a pogányok: „Hol van hát az ő Istenük?
Pedig a mi istenünk az égben van, és amit akar, azt mind megcselekszi.
Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.
Szájuk van, de nem szólnak, szemeik vannak, de nem látnak.
Füleik vannak, de nem hallanak, orruk van, de nem szagolnak.
Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólnak az ő torkukkal.
Hasonlók legyenek azok készítőik, és mind azok, kik bíznak bennük.
Izráel, te az Úrban bízzál, az ilyenek segítsége és pajzsa Ő.
Áronnak háza! Az Úrban bízzál, az ilyenek segítsége és pajzsa Ő!
Akik félitek az Urat, az Úrban bízzatok, az ilyenek segítsége és pajzsa Ő.
Az Úr megemlékezik mi rólunk, és megáld minket. Megáldja Izráel házát, megáldja Áron házát.
Megáldja azokat, akik félik az Urat, kicsinyeket és nagyokat.
Szaporítson titeket az Úr, titeket és fiaitokat.
Áldottai vagytok az Úrnak, Aki teremtette a mennyet és a földet.
Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiának adta.
Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, kik alászállnak a csendességbe.
De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!