Az én bizonyságládám
Apósommal kapcsolatos látomás : AZ ÉN BIZONYSÁGLÁDÁM című könyvemben olvasható, melyet ízelítőnek szánok olyan testvéreknek, akiknek szintén volt hasonló átélésük, vagy vágynának rá. A fent említett könyvemben, a látomásokon kívül még olvasható: álom, indíttatás, és kijelentéssel kapcsolatos történetek.A könyvből van még néhány példány, amit szíves figyelmetekben ajánlok.Kereshettek e-mailben:
Apósom
Szeretném megosztani veletek az első látomásomat, amit még megtérésem előtt 1989-ben kaptam az Úrtól.
Sokat töprengtem azon, hogyan lehetett nekem megtérésem előtt látomásom, azonban választ kaptam az Ap. Csel. 9 Igerész által. Saul üldözte az Úr követőit, amikor találkozása volt Jézussal. Tehát Saul egyáltalán nem volt még megtérve. (Hatalmas fény sugározta őt körül, ami a menyből jött……..)
És most következzen a látomásom: Férjem édesapja a kórházba feküdt, és az orvosok szerint gyógyíthatatlan beteg volt, ezért mi naponta meglátogattuk őt.
Aznap délelőtt is bent voltunk nála, szinte eszméletlen állapotban feküdt az ágyon. Mi a férjemmel az ágy két oldalán álltunk, és egyszer csak apósom a két kezét kinyújtotta felénk, talán a megbocsájtása jeléül. Én nagyon megilyedtem, és nem adtam oda neki a kezem. Láttam férjemet, hogy megszomorodott emiatt, és átnyújtotta mind a két kezét, hogy helyettem is megfogja az édesapja kezét.
Majd ezután haza mentünk. A férjem és az alig másfél éves kislányunk lepihent a szobába, én pedig nekifogtam néhány darab kis ruhát a lavórba kimosni.
Ezt fontos megjegyeznem, hogy nem mosógéppel mostam, hanem a lavort a mosdókagylóra rátettem és egyenesen előre tekintettem. Egyszer csak, anélkül, hogy odafordítottam volna a fejem, láttam, hogy apósom a folyosón át kijött a szobából, ahol a férjem és a lányom aludt. Áthaladt a nappalin, és a hátsó kijárat felé ment.
Én a fürdőszobában 1-2 m-re voltam tőle, de nem nézett rám sem. Sötétszürke öltöny volt rajta, és fehér ing, nyakkendő nélkül, a haja hátra volt fésülve. Azt, hogy cipőt viselt e, az a látomásban nem volt kiemelve, valószínű azért, mert halottként már szellemi testben volt.
Én odamentem a férjemhez, és megkérdeztem tőle: -Édesapádnak van e sötétszürke öltönye? Igen, azt vitték be a húgomék, hogy ha meghal, abba öltöztessék fel -mondta. Most volt itt tőled elköszönni – közöltem vele.
Férjem csodálkozva nézett rám, valószínű azt gondolta, hogy nem vagyok jól, mert én olyan természetesnek vettem az egészet.
Néhány perc múlva csengettek, és jöttek a férjem húgaik a rossz hírrel, hogy az édesapjuk meghalt….
Később sokszor gondoltam vissza, hogy ezt a szellemi átélést, hogyan tudtam félelem nélkül feldolgozni? Fényes nappal, anélkül, hogy odafordítottam volna a fejem, láttam apósomat szellemi testben a fent említett öltözetben.
Kijelentésben azt kaptam az Úrtól, hogy azért jött, hogy elköszönjön a fiától. Talán azért nem köszönt el tőlem, mert nem nyújtottam oda neki a kezemet a kórházban.
Ő ugyanis ellenezte a mi házasságunkat, valószínű abban az állapotban már csak ilyen jelét tudta adni a megbocsátásának.
E szellemi átéléstől soha nem féltem, nem kételkedtem benne, pedig akkor még nem voltam megtérve.
