Emlékszem, David Wilkerson könyvében azt olvashattuk: Utolsó figyelmeztetés Amerikának!
Vajon, naponta hány és hány figyelmeztetést kapunk Istentől, ami nekünk európai embereknek szól? Miért nem halljuk, látjuk meg, és miért nem hisszük el, hogy ez mind a mi megmentésünk érdekében van?
Néhány évvel ezelőtt hallhattuk annak a szörnyűséges tragédiának hírét, ami Nyíregyházán történt, amikor egy lelkipásztort bemerítés közben a vízben halálos áramütés ért.
Mély megdöbbenés jelent meg úgy a hívők, mint a hitetlenek arcán és elképedve kutatták a miért-re a választ. A legtöbben nem igazán mertek véleményt nyilvánítani, mert egy részük az emberi sajnálkozással, a gyásszal volt elfoglalva, mások pedig a mikrofon és más műszaki tényezők állapotát kutatták, de valójában nem volt rá emberi magyarázat. Nem merészelték a pásztor esetleges bűneit, és az esemény szellemi okait kutatni, hiszen illetlenség is lett volna, ezért inkább hallgattak. Egy idő után pedig egyszerűen elfelejtődött az egész, ahogy a mondás is tarja: „minden csoda csupán három napig tart”.
Kedves Testvéreim! Bár e látványos tragédia mindenkit mélyen megrázott, senki sem gondolt arra, hogy ez esetleg egy Istentől eredő figyelmeztetés is lehet?
David Wilkerson a Gyötrődés c. tanításában sírva kérdezi meg: „Hová lettek a gyötrődések a bűneink felett?” Nincsenek! Nem érzik a hívők a bűneiket, mert azt gondolják, hogy Jézus meghalt értük és ezzel le is van tudva! Mind azt, mit naponta elkövetünk elmehetünk mellette, hiszen Jézus a bűneink miatt kifizette az árat! Vannak, akik még azt is kihangsúlyozzák, hogy a még el sem követett bűneinkért is meghalt az ÚR Jézus. Ez így is van, csak ez nem szolgálhat ürügyként a szándékosan elkövetett bűneink bocsánatának magyarázatára.
Sajnálatos ez a hozzáállás, mert ez csak egy része az igazságnak. Ő már megtette, amit értünk vállalt. Most mi következünk! Jézus meghalt a bűneink miatt, de nekünk naponta fel kell ismernünk, meg kell vallanunk, bocsánatot kell kérnünk érte, és el kell hagynunk a bűneinket! Ha nem ezt tesszük, hanem csupán a kifizetett árra hivatkozunk, akkor előbb utóbb olyan mélyen leszünk a bűnben, hogy ki sem látszunk belőle!
Megtért emberekként az az elhívásunk és legfontosabb feladatunk, hogy az Isten nélkülieket, utat mutatva nekik, megpróbáljuk az Úrhoz vinni. Majd az így megtérteket óvjuk, tanítsuk, helyre igazítsuk, olykor figyelmeztessük, megrójuk őket a hibáik, vagy elkövetett bűneik miatt. De ki figyelmezteti a szolgálókat, akik a Mennybe szóló biztos belépőjüket szorongatják a kezükben? Legtöbbször olyan magabiztossággal, mintha rájuk a bűn megvallása már nem vonatkozna.
Elképzelhető, hogy ez az Isten által adott figyelmeztetés éppen a szolgálóknak és a hívőknek szól. Éppen egy ilyen fontos ünnepi alkalomkor, egy lelkipásztor halála talán nagyobb figyelmet vált ki, azok számára, akiknek szól! Nem tudhatjuk, hogy mikor, kit, hogyan használ fel az Úr arra, hogy üzenjen általa. Most talán éppen ezt a pásztort használta fel ilyen módon.
Testvéreim, fontos tudnunk, hogy egyetlen titulussal sem lehet automatikusan a Mennybe jutni! Bármilyen nagy szolgáló vagy is a gyülekezetedben, neked is a térdeiden kell megharcolnod a hit útját, hogy bejuthass a Mennyek országába. Nincs előjoga egyetlen szolgálattevőnek, presbiternek vagy vezetőnek sem az örök életre, csak ha valóban megéli mindazt, amit Jézus elvár tőle!
Láthatjuk, hogy Istennek sem a hely, sem a szolgáló, sem az alkalom nem számít, hanem az, hogy hogyan mentse meg a földön élő embereket? Mivel, és kivel üzenjen?
Emlékeztek a gazdag ember és a koldus Lázár történetére? Lázár, Ábrahám kebelén nyugszik, a gazdag ember pedig a pokolban gyötrődik. És a gazdag ember azt mondta: „Atyám Ábrahám, könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujja hegyét a vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet, mert gyötrődöm a lángokban.”
Ábrahám megfelelt a gazdag embernek, hogy ő a javait a földön elvette.
Majd újra szólt a gazdag: „Kérlek, azért bocsásd el őt az én Atyám házához, Mert van öt testvérem, hogy bizonyságot tegyen nekik, hogy ők is ide , e gyötrelem helyére ne jussanak!”
„Monda pedig néki Ábrahám: Van nekik Mózesük és Prófétájuk, hallgassák azokat!”
„ Amaz pedig monda: Nem úgy Atyám Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, megtérnek.
„Ő pedig monda neki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad”
Valóban, sajnos a mai keresztyén világra jellemző ez a hozzá állás, nem veszik eléggé komolyan a figyelmeztetéseket. Nincs Mózesük, és nincsenek Prófétáik! Miért, mert talán nem azt hallanák, ami szeretnének hallani? Pedig az Úr visszajövetele közel, és nagyon sok ember hitetlenül él, sok ember két úton jár, és nagyon kevesen vannak azok, akik meg is teszik mindazt, amit az Úr kér tőlük.
Az említett tragédiát komolyan kell vennünk! Ahogyan már említettem is, sem a templom, sem a lelkipásztor, sem a legszentebb alkalom, nem tud védelmet nyújtani az ember számára, csak, Jézus Krisztus!
Vegyük figyelmeztetésnek, amit az Úr adott a mi számunkra is, azért, hogy felrázzon bennünket, a magabiztosságunkból.
Keresztényként, ne azon töprengjünk, ki volt a hibás a tragédia létrejötte miatt, hanem arra tekintsünk, hogy az Úr egy kemény, megrázó helyzetet választott, hogy te és én felkapjuk a fejünket rá!
Miattam és miattad történt, mert az Úr fel akar bennünket ébreszteni, mivelhogy van rendeznivalónk Vele. „Hova lettek a gyötrődések a bűneink felett?” Van rendeznivalónk naponta az Úrral, hiszen vezetői titulussal nem lehet automatikusan a Mennybe jutni!