„A gyülekezetek nem elitklubbok, nem tökéletesek, hanem kórházak betegeknek, sérülteknek, nyomorultaknak,

ahol azok, akik egy kissé erősebbek, segítik azokat, akik még gyengék.

Akik megbocsátást nyernek, azok megbocsátanak, a gyógyultak gyógyítanak, a megvigasztaltak, megvigasztalnak!

Nem az a feladatuk, hogy még jobban lenyomják az embereket, ha már amúgy is lent vannak.

Úgy kell rájuk tekintenünk, mint az ördög áldozataira.”

Amikor Saul, aki a Damaszkuszi úton találkozott Jézussal, ezt kérdezte tőle: -Uram, mit akarsz, hogy tegyek?   

És itt kezdődik a mi utunk is, egy egyszerű kérdéssel. „ Uram, mit akarsz, hogy tegyek az életemmel?”

Daniel Lolenda

Idézetek a gyülekezet életéről

„Hogyan tudnák a pásztorok megóvni a gyülekezetüket, miközben lecsökkentik az evangelizációs munkát?

Ha Isten népe nem tekinti elsőszámú feladatának a lelkek megmentését, akkor gyorsan teret nyer az Igehirdetések, a dicsőítések kritizálása, a vezetőség bírálgatása.

A gyülekezet nem ötcsillagos étterem, ahol a szószékről ínyencségeket tálalnak fel, hanem egy munkás kantin! Ha az embernek dolga van, nem ér rá kritizálni. Amelyik ló húz, az nem rúg!”

(Reihnhard Bonnke)

„Az ima nem  egy monológ, hanem párbeszéd”-  szoktuk mondani, és ezt az igaz hívők jól tudják. Ugyanis amikor imádkozunk, elmondjuk kéréseinket, szívünkben lévő hálánkat, ezt Isten hallja, és válaszolni is fog rá, ha megvárjuk.

De bizony van olyan, amikor a gyors ima úgy végződik, hogy az ámen után, már megyünk is a napi dolgaink felé.

Persze, ennek nem így kellene lennie! Ez olybá tűnik, mint amikor bemegyünk a boltba, kérünk egy kenyeret, majd amikor az eladó pedig elindul a kenyerek felé, mi pedig addig szépen eljövünk. Tehát kértünk egy kenyeret, de nem várjuk meg, hogy ideadják.

     Gondold át, és ne legyen ez így ebben az évben! Akkor imádkozz, amikor van időd Istenre! Kérd az Urat, hogy Ő ossza be a te idődet, és mennél több időt tölts Ővele!