Korunk betegségei közé tartozik, a megbocsátás hiánya. Nagy falakat építünk fel férj-feleség, gyermek-szülő, embertársaink közé, de a legnagyobb baj az, hogy ember és Isten között is hatalmas fal van. Ám ne gondoljátok, hogy ezeket a falakat az Isten építi fel, hanem az emberek. Azok az emberek, akik megbocsátásban szűkölködnek.
Ma az emberek nem tudnak, vagy nem akarnak megbocsátani egymásnak, de van, hogy Istennek sem.
Ha valamiért imádkoznak, és Isten nem teljesíti, akkor megharagszanak rá, és nem gondolnak arra, hogy lehet egy óriási bajtól mentette meg őket. Talán majd évek múlva jönnek rá, hogy milyen jó is, hogy Isten akkor nem adta meg a kért dolgot.
Sajnos ez a megbocsáthatatlanság nem csak az Isten nélküli embereken fedhető fel, hanem a hívőkön is. Ma az embereknek könnyen megharagszanak, és ebből eredően nem bocsátanak meg.
Nagyon nehéz helyzetben van egy olyan gyülekezetvezető, vagy a pásztor, akinek nyájából elkóborol néhány bárány, és nem lehet őket megfedni.
Igaz, a bűneikkel szégyent hoznak Istenre, az Egyházra, gyülekezetre, magukra, de még a szeretettel sem fogadják a feddést. Büszkeségük csorbát szenvedne tőle. Bizony szomorú az ilyen előforduló eset, mert az útjelzőtáblák is azért vannak, hogy jó irányba vezessék a forgalmat.
Ugyanígy, a gyülekezet élére állított vezető is azért van, hogy szeretettel vezesse, és jó úton tartsa a rábízott nyájat.
Ha nincs büszkeség, akkor van alázat. Ha nincs harag, nem kell megbocsátani.
Tehát az alázatos keresztyén tudja, hogy a cél egy, és a cél érdekében mindent meg kell tenni!
Az ilyen ember, ha bűnt követ el, ő maga kér bocsánatot Istentől, ha kell az egész gyülekezettől, mert a lerendezett bűn megbocsáttatik.
Korunk betegségétől tehát nem mindenki szenved, csak az, aki maga is akar.
Figyeljünk rá, mert a világ reflektorfénybe állítja a keresztyéneket, és a legkisebb hibát is észreveszik. Hiába evangelizálunk, hogy ha vannak emberek, akik épp ellenkezőleg mutatják be a keresztyén életet.
A legfontosabb tehát megértenünk, hogy nem kellenek a falak ember és ember, de még inkább nem, ember és Isten között! Amennyiben rajtunk áll, éljünk békességben, és inkább építsük, mint romboljuk, Isten országát!
Legyünk kívánatosak a világ számára, hogy vágyjanak Isten közelségére.
Ha nincs büszkeség, harag, akkor nincs mit megbocsátani, akkor pedig nincsenek falak.