Majd visszatérve, igyekeztek elindulni, hogy ne a nagy melegben utazzanak.
Elköszöntünk, és mielőtt az ajtón kiléptek, a vejem töltésre bedugott telefonja megszólalt. Egy férfi szólt bele, aki határozottan bizonygatta, hogy neki erről a telefonról hívása érkezett. A vejem megnyugtatta, hogy valószínű, tévesen hívta fel a számot, és elnézést kért tőle. Majd a férfi elhallgatott, és mi pedig csak döbbenten néztünk egymásra. Éreztük, hogy ez, Isten akarata volt, hogy a telefon itthon ne maradjon.
A telefon ugyanis olyan eldugott helyen lett a töltőre feltéve, hogy azt az induláskor senki nem vette volna észre.
Ezért kellett véletlenül egy ismeretlen számot felhívni a vejemnek, hogy az majd visszahívja, amikor szükséges. És ez a szükséges idő éppen akkor volt, mikor még a lakáson belül voltak, hogy meghallják a csengetést.
Ilyen az Isteni gondoskodás!! Ahogy az Ige mondja: A fejünkről egy hajszál sem hull le az Isten tudta nélkül.