Bátorságomat összeszedve eldöntöttem, hogy beszélek a következő témáról, hisz szükséges lenne megosztani egymással a szellemvilággal megtapasztalt átéléseket. Sajnos a gyülekezetekben, nagy csend van e téma körül, pedig a Szent Szellemmel való betöltekezés, ami nyelveken szólással jár, a szolgálatra való kijelentés az Úrtól, és egyáltalán a Szent Szellemmel való kapcsolat nagyon fontos. Szinte az érettségi fokot mutatja!
A keresztyének vagy nem tapasztalnak meg átéléseket, vagy nem ismerik fel, de lehetséges az is, hogy ha elmerik mondani, akkor az Ap.csel. 16:16-ban olvasott jövendőmondó szolgáló leányra hivatkozva, belefojtják az átélés szépségeit. Ekkor van a nagy hallgatás, hogy valaki nehogy démonizáltnak gondolja az átélések miatt.
Szomorú, hogy pl. egy keresztyén vezetőnek eszébe jut a jövendőmondó kislány története, de nem jut eszébe Pál a Damaszkuszi úton történt átélése.
Vagy a Damaszkuszi Anániás nevű tanítvány, aki látásban kapta, mikor az Úr azt mondta neki: Kelj fel, és menj el az úgynevezett Egyenes utcába…Ap.csel. 9:11-.
De megnézhetjük a Komornyik történetét, ahol az angyal indítja Filepet, hogy menjen a Jeruzsálemi útra, járatlan út ……..Ap. csel. 8:26-27
-Majd olvassuk, mikor a Lélek szólt Filepnek, hogy üljön fel a szekérre a komornyik mellé……..Ap. csel.8:29 „Monda pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda, és csatlakozzál ehhez a szekérhez”
-Vagy József álmodik a kévékkel, és megfejti a jelentését.
És a Bibliába számtalan szellemi átélést olvashatunk, persze könnyű egy-két szóval elintézni, hogy az ma már nem vonatkozik ránk. De igen, hiszen Jézus ma a Szent Szellem által van itt velünk, és fontos, hogy az Ő munkáját felismerjük! Akkor miért nem beszélünk róla?
Fontos lenne, megtanítani a keresztyéneket, hogy mit is jelent a Szent Lélek káromlás? Amint olvassuk a Bibliában, egyetlen bűn, ami nem bocsáttatik meg, sem ezen a földön, sem a túlvilágon.
Tehát mit is jelent a Szent Lélek káromlás? Nem csupán szidásra kell gondolni, hanem arra, ha valaki nem hisz a Szent Lélek Istenben, és az Ő munkájában!
Akkor ma mit csinálunk, ha elhisszük a jövendőmondó kislány démonizált állapotát, de nem figyelünk oda a másik valóságra Anániás, Filep, Pált, stb. –vel megtörtént szellemi megtapasztalásokra? Talán ezzel nem kimerítettük a Szent Lélek káromlást?
Nem hiszünk benne, hogy a Szent Szellem itt van a földön, Akit Jézus Krisztus küldött a mi segítségünkre? (Ő a mi pártfogónk, Segítőnk.)
Nem bűn az, ha valakinek nincs meg a nyelveken szólás ajándéka, lehet, ő más formában tapasztalja meg a Szent Lélek munkáját az életében. A fontos az, hogy tapasztalja meg!

Van tehát ma is a keresztyén ember életében szellemi történés, de nem mindenki képes észrevenni. Az ilyen emberben nem tud működni a Szent Szellem, mert nem tudott lakozást venni benne, mondjuk ki bátran: a bűn miatt! Az ilyen ember általában tagadja a ma is élő szellemi kapcsolatot, és a jövendőmondó kislánnyal ijesztget. Nem csoda hát, hogy sok keresztyén nem meri elmondani, vagy egyáltalán elhinni, ami vele történik!
Az Istenfélelem nélkül élő ember, könnyen meg nem történt eseményt találhat ki, hogy bizonyítsa a Szellemmel való jó kapcsolatát, de van, aki átéli, és letagadja, az is Szent Lélek káromlást csinál. Amit, mint tudjuk, megbocsáthatatlan bűn!
Tudjuk, Jézus Krisztus Pünkösdkor elküldte a Szent Szellemet, Ő most is a földön van, és munkálkodik abban, aki behívja a szívébe.
Ezt olvassuk a Lelki ajándékokról: „De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, amint akarja.”2 Kor.12:11
Éppen így, a Lélek gyümölcseit is a Szent Szellem által kapjuk. Galáta 5:22 „De a Lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.” Ezért felül kell vizsgálni az életünket, hogy megkaptuk, (megteremtük -e) ezeket a gyümölcsöket?
Látjuk a példák által, hogy a Szent Szellem ma is a földön van, és ajándékoz, amivel szolgálhatunk, gyümölcsöt termünk, amivel életünket bemutathatjuk a világnak. A Szent Szellem elindít, megállít, kijelent álomban, vagy Ige által, vagy csak úgy a szívedbe hoz fel valamit. Látomást láthatsz, nem csak Pál, hanem te is, de ezt meg kell osztani másokkal, mert mindig üzenete van mások számára is!

És végül boldogan osztom meg Veletek az evangélista elhívásomat, amit a Szent Szellemtől kaptam kijelentés és látomás formájában: Istenfélelemmel kijelentem, hogy nem akarok Szent Lélek káromlást tenni, ezért csakis a tiszta igazat mondom el:

Az Evangélista elhívásom, és felkenetésem

A megjelenésre váró könyvemből kevéske ízelítőt szeretnék adni néktek, olvassátok szeretettel! Istentől kapott bizonyságok ezek, amelyek mind-mind azt tükrözik, hogy mielőtt szolgálatra kibocsát bennünket az Úr, előtte fel is készít. Lásd a 12 tanítvány példáját is. Én semmivel sem vagyok különb másoktól, csupán Isten munkájára szántam az életemet.

Evangélista elhívásom: 2003. 12. 05-én 10 óra 30 perc. Ezen a téli délelőttön átjött hozzám a szomszédban élő fiam a feleségével, és kérték, hogy együtt imádkozzunk. Örömmel fogtunk neki imádkozni, és úgy 20 perc után, látomásom volt. Láttam egy kopár sziklás hegyet, ahol élet egyáltalán nem volt, és szinte rögtön hallottam a szívemben egy kijelentést: „1 év a felkészítési idő.”
Nagyon megijedtem és elkezdtem sírni. A körülöttem álló családtagjaim csak értetlenül néztek rám, míg végülis elmondtam, hogy mi történt. Boldogan nevettek, és fiam azt mondta: „Megkaptad az Evangélista elhívásodat!”- majd tovább folytatta: Hová fogsz menni missziózni? Görögország? Én nem válaszoltam, csak szemem elé idéztem újra és újra a történteket, és a szívembe pedig bevésődött a kijelentés: „Egy év a felkészítési idő.”
A nagy boldogság napokig tartott bennem, természetesen komolyan vettem az elhívásomat, és odaszántam magam, a Bibliát még tudatosabban kezdtem el olvasni, a német nyelvet pedig önszorgalomból tanultam. Titokban azért azon gondolkodtam, hogy vajon, hova fog az Úr küldeni engem? Vajon milyenek lesznek az ottani a körülmények, milyen bőrű emberek lesznek azok? stb.
Kicsit izgalommal, de jó volt így élni, várni, figyelni, hogy az Úr mikor fog újra szólni, és hívni a szolgálatba. Teltek a hónapok, szorgalmam nem lett kisebb, és még inkább jobban vágytam a nagy munkára.

2004. 12.19.-én A Debreceni Lovardában Ökumenikus Istentiszteletet tartottak, ahová mi is szívesen elmentünk. Egész nap támadásaim voltak a sátántól, és miután elindultunk, éreztem, hogy nem vagyok jól. Alig vártam, hogy elérkezzünk a Tesco mosdójához, hogy felfrissítsem magam. Ahogy kiléptem a kocsiból, a torkom elszorult, és még rosszabbul lettem. Végül sikerült a mosdóba eljutni, és ott jobbra fordult a közérzetem. Tudtam, hogy a sátán nem akarja, hogy menjek az Istentiszteletre, amint látni fogjátok, meg is volt rá minden oka.
Kicsit késtünk az alakalomról, de igyekeztünk zavarkodás nélkül helyünket elfoglalni. A sok-sok szolgálat után, előrehívás volt azon testvérek számára, akik új megtérők, vagy megfáradtak a szolgálatban, vagy éppen a szolgálat elkezdése miatt kértek imát.
Én is kimentem, és odaálltam a Baptista pásztor elé a sor hátuljára. Türelmesen vártam, mert a többi szolgálótól már mindenki elment, de én kitartóan a pásztorra vártam.
És elérkezett a nagy pillanat: A pásztor rám tette a kezét és megkérdezte, hogy miért imádkozzon? Én elmondtam, hogy 2003.decemberében az Úrtól megkaptam látomásban, és kijelentésben az evangélista elhívásomat, és szeretném, ha az Úr beállítana a szolgálatba. És így imádkozott: „…Kati te evangélista vagy, és várjad, az Úr beállít a szolgálatba. Hatalommal és erővel! Meghátrálás ne legyen benned!”- A pásztor után elmondtam az evangélisták imáját, és elindultam a helyemre. Alig léptem egyet, mikor a pásztor utánam nyúlt, mind a két vállam megfogta, és azt mondta: „A sátán körös-körül jár, hogy megakadályozzon mindenben! De én most sátán megparancsolom, hogy hagyd el Katalin környékét is! Ő Isten gyermeke, evangélista, aki viszi az evangéliumot! Hatalommal és erővel! Katalin, menj és vidd az evangéliumot!”
Aztán elindultam szép lassan a helyemre, szememből örömkönnyek hulltak, és míg a Lovarda hosszú útján végig mentem több száz ember tapsolt. Egy csodálatos érzést éltem át. Arra gondoltam, hogy ha itt a földön is meg lehet érezni a Menny csöppnyi dicsőségét, akkor ott milyen boldogság lesz majd! Tudtam, hogy nem az én személyemnek szólt a taps, hanem annak az Isten munkásának, aki vinni fogja az evangéliumot sokfele. Örökre emlékezetes lesz számomra ez az este. És mindenkor hálás vagyok Istennek ezért az elhívásért!

Azóta százszor átgondoltam minden pillanatát a történteknek: Isten elhívott látomásban, olyan helyre, ahol nem szólt az evengélium! Ahol nincs élet! Ezt jelentette a kietlen kopár hegy! A kijelentés: „Egy év a felkészítés ideje” Ez pedig azt jelentette, hogy 2003 december – 2004 decemberig, e napig szólt a felkészítés, pontosan az elhíváshoz 1 évre kentek fel evangélistának!
Csodálatos és felejthetetlen volt az elhívásom, felkenetésem, amit a sátán meg akart akadályozni.

Kívánom a hívő életetekre, hogy Isten adjon minél több elhívást számotokra, amit kitartóan végezzetek! Hatalommal és erővel!!!