Az elmúlt vasárnap, olyan meglepetésben volt részem, amilyenben még nem volt, mióta megtértem.
A missziós gyülekezetünkben, kemény anyagi gondokkal küzdő testvérek járnak, akiknek elég megbirkózni a minden napi kiadásaikkal. Különösen egy testvérünk, aki tavaly temette el a feleségét, és ő magának pedig rendkívül kevés a leszázalékolt nyugdíja. Testvérünk komoly beteg, néha a kórházban is fekszik, de amikor itthon van, eljön a gyülekezetbe, és minden alkalommal beleteszi perselybe az 500 Ft-ot. Mivel rendszerességgel történik az ily mértékű adakozása, az elmúlt héten az Istentiszteleti alkalom után azt mondtam neki: „ Az Úr jól látja, hogy milyen kevéske pénzed van, és ha anyagi erődet meghaladja az adakozás, akkor tegyél kevesebb pénzt a perselybe!” Ő viszont határozottan azt felelte : „ Én az Istennek adom ”
Csak álltunk a testvérekkel, néztünk rá, és mélyen hallgattunk. A gondolataimban rögtön átfutott a „ A szegény asszony két fillérje” keresztyén történet, és egy néhány példázat, ami a hit-ről tanúskodik Jézus tanításaiban.
A testvérünk nem várt érte vállveregetést, sem köszönetet, egy természetes viselkedéssel, mosolyogva elindult az otthonába.
„A HIT, CSELEKEDETEK NÉLKÜL HALOTT”