Bocsássatok meg nekem a több hónapos kihagyásért, de sajnos a betegség távol tartott az írástól. Az Úr azonban, ahogy ígérte, meggyógyított, és szeretném tovább folytatni a lap írását.
Nehéz időszakokat éltem meg, de az Úr nem hagyott magamra, Igéivel bátorított engem. Családom behozta a Bibliát a kórházba, és már a 2. nap szólt hozzám, és így a következő napokban is:
1. Józsué 1:9 "Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz." (Erre az Igére álltam rá, amikor a vizsgálatok jöttek.)
2. Ésaiás 3:1 "Oh szünjetek meg hát az emberben bízni, a kinek egy lehelet van orrában, mert hát ugyan mire becsülhető ő?" (Mikor férjem elment a műszakjába 12 órát dolgozni)
3. Ésaiás 12:2 "Íme, az Isten az én szabadítóm! bízom és nem félek; mert erősségem és énekem az Úr, az Úr, és lőn nékem szabadítóm!" (Bátorítás, hogy jelen van az életemben)
4. Jeremiás siralmai "3:26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig." ( Biztatás volt nekem, hogy vége lesz egyszer)
5. Hóseás 2:18-19 "És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat.„ (Sírva köszöntem meg az Úrnak ezt az ígéretét is.)
Az Időnkénti orvosi vizsgálatokon: D, Mg, B6, B12, vitaminok, hiánya derült ki, amik rosszullétet, gyengeséget, fáradságot okoztak. Nem tudtam írni, olvasni, mert szemüveget nem tudtam használni.
Imádkoztam, és a Bibliám mindig ott volt az ágyamon mellettem. Amikor jobban éreztem magam, azonnal írtam. Engedjétek meg, hogy megosszam veletek két versemet, ami ebből az időből született:
„Üres a szívem Nélküled”
A betegség helyemről elmozdított,
Hónapokon át, szobafogságba éltem.
Hangom a sírástól gyakran elcsuklott,
És imáim, egyre rövidebbek lettek.
Aggódott értem a családom,
Szerették volna, ha vidámnak látnak.
De az én arcomra nem jött mosoly,
És ők, csak szomorúan vártak.
Néha szerettem volna valahova elmenni,
Hogy szép lassan, visszaálljon az életem.
Nagy tervekkel kezdtem készülni,
Mert mindig változást reméltem.
Azonban rájöttem hamar,
Hogy bárhova is menekülhetek,
A szívem éppen olyan üres marad,
Mert nem élhetek Nélküled!
Néhány ilyen kísérlet után,
Megértettem, hogy minden hiába.
Hisz a szívem üres marad,
És ez nem más, mint az Úr Jézus hiánya!
Teljesen üres marad a szívem,
Sehol sincs, ahol megnyugodna.
Nem jelent semmit a világ nekem,
És nincs semmi, amire vágyna.
Nekem a lelkem van kiéhezve,
Vágyok Jézus közelségére, az Ő szavára.
Egy élő gyülekezet szeretetére,
És az Úr szolgálatára!
Mert nekem nem kell a világ zaja,
Ami be akarja tölteni a szívemet.
Hanem az Úr Jézus egyetlen szava,
Ami meggyógyítja, testemet, lelkemet.
2019. 12. 29.
Visszaállítlak a te helyedre
Visszaállítalak a te helyedre,
Szólt egy nap az Úr hozzám.
Öröm költözött a szívembe,
Mert erre vártam régen már.
Aztán teltek a napok csendesen,
És én vártam a változásokra.
Vártam a csodát türelmesen,
Már nem is figyeltem másra.
És egy reggel örömmel ébredtem,
És az erőm sem olyan volt, mint máskor.
Írtam, olvastam, mint régen,
Éreztem, hogy a változás ez volt.
Ez volt a hatalmas csoda,
A testem és lelkem meggyógyult.
Ahogy az Úr ígérte akkor,
Minden éppen úgy alakult.
Az Úr az én helyemre állított,
És már a régi vagyok újra.
Örömmel végzem, amit rám bízott,
És még jobban hiszek a csodákban.
Mert csoda volt a kijelentés,
Melyben az Úr előre megmondta:
„Visszaállítalak a te helyedre”
Ez volt az Ő gyógyítása.
Nehéz, de mégis jó volt várni,
Hinni és bízni Őbenne.
Jöhetett már ellenem bármi,
Amit Ő megígért, azt elvégezte.
Újra a régi vagyok immár,
Örömmel, az Úr hűséges szolgája.
Hittel megragadom a karját,
És boldogan nézek a holnapra.
2020.01.08.
Lehet, hogy magatokban felteszitek a kérdést: Miért történt meg velem ez a szenvedéssel járó betegség? Erre a következőt válaszolom. Az Úr kipróbálja a hitünket, kipróbál bennünket, mint az aranyat.
Az egyik lelkipásztor tanítását hallgattam, melyben ez volt a nagy kérdés: Isten miért engedi meg, a szenvedést?
És nagyon egyszerű, érthető választ kaptam a kérdésre:
1. Azért, hogy jobban figyeljünk rá!
2. Azért, mert túlságosan önállóak vagyunk.
Pedig Isten közösségre hívott el bennünket vele, és nem arra, hogy magunk oldjunk meg a dolgainkat.
Ez talán elég magyarázat nektek és nekem is. Az Úr nem ígérte, hogy nem lesz soha semmi bajunk, de azt igen, hogy valamennyiből kiment bennünket. Ilyen az én bizonyságom is!
Vannak, és lesznek változások, amiket szeretnék bejelenteni nektek:
1. Amint tudtátok, elég rég óta egyedül írok az oldalra, mert missziós testvéreimet, más szolgálatba hívta el az Úr.
2. A több hónapos betegség, és a távolság miatt, a Körösszakáli missziót befejeztem, ezért a Honlap címe változni fog.
2020. 03. 16-tól a Honlapot az alábbi címen találjátok meg: www.boldogazaszolga.hu (Máté 24:46) tehát, márciustól a fenti címen tudtok a lapra felmenni.