A napokban elgondolkodtam azon, hogy hányszor vagyunk engedetlen Jónások, akik nem akarjuk az Úr utasításait véghezvinni. Pedig nagyon jól tudjuk, hogy  a legjobbat készítette el a számunkra, itt a földön is a legjobbat akarja nekünk, csak lehetséges, hogy az emberi elképzelésünkkel nem egyezik.
Emlékezzünk vissza Jónásra! Az Úr azt mondta neki, hogy menjen Ninivébe, és szóljon a népnek, hogy térjenek meg a gonosz útjukról, mert elpusztítja őket. Jónás mit csinált? Elindult az Úr elől, Ninive helyett Társisba. Ekkor Isten szelet bocsátott a tengerre, és a hajó veszélybe került. Ő jól tudta, hogy miatta történik, ezért kérte a többieket, hogy dobják bele a tengerbe, hogy a tenger háborgása megszűnjön. Az Úr azonban küldött egy cethalat, ami elnyelte, és ő ott a cethal gyomrában igazán tudott könyörögni a szabadulásért. Az Úr meghallgatta Jónás könyörgését, és cethal kivetette a szárazra.
Isten ismét szólt neki, hogy menjen Ninivébe, és figyelmeztesse a népet. Jónás elment a nagyvárosba, és a lehető legrövidebben közölte velük Isten üzenetét. A nép komolyan vette, böjtöltek, zsákruhába öltöztek, és elhagyták a bűnös útjukat. Isten mindezt látta, és megkegyelmezett Ninivének, nem pusztította el őket.
Jónás viszont zúgolódott, hogy a Ninivebelieknek Isten megkegyelmezett. Morgolódott magába, még biztos gondolta azt is, hogy minek kellett nekem odamenni ezért, ha úgyse akartad elpusztítani őket? Már elfelejtette, hogy Isten neki is megkegyelmezett, mikor könyörgött a cethal gyomrában.
Haragjában lefeküdt a városon kivűl, ahol egy tök levél nyújtott árnyékot neki. Hajnalra viszont Isten egy férget küldött, ami elrágta a tökszárat és árnyék nélkül tikkasztó meleg volt. Méginkább megharagudott Jónás, és Isten kérdezte tőle, hogy méltán haragszik e? Ő bizonygatta a haragját. Isten viszont bölcsen megválaszolt: „ Te szánod a tököt, melyért nem fáradtál…… Én ne szánjam Ninivét a nagy várost, ……..”Jónás 3:10-11
 
Ugye, milyen elgondolkodtató ez a kis történet? Mennyire hasonlatos az ember Jónáshoz! Engedetlen, akaratos, félelem van benne, tudja, hogy bűnben él. Ha el is végzi, amit Isten rábíz, de felülbírálja, igazságtalanul ítél, stb.
És nézzünk meg Istent: Isten szíve megesett a Ninivebelieken, ezért küldte Jónást az üzenetével, hogy ha megváltoznak, akkor ne kelljen elpusztítani őket. Szépen terelgette Jónás útját, mindaddig, míg el nem ment Ninivébe, hisz látjuk akadályokat helyezett elé. Nem pusztította el Ninivét, mert megtértek bűnös útjukról. Jónásnak árnyékot adott a meleg miatt, amit hajnalra eltüntetett, és ezzel a kis példával mutatta be Isten Jónásnak, hogy neki mit jelent Ninive! Mit jelent az ember, akit Ő teremtett! 
Nekem nagyon tetszik ez a kis történet, elgondolkodtató és nagy üzenettel bír.
 
Dózsa Lajosné