Aki megtért az Úrhoz, és lehetősége van gyülekezetbe járni, az nem tudhatja, hogy milyen fájdalmas azoknak, akiknek nincs lehetőségük időnként testvéri közösségbe menni, együtt imádni és dicsőíteni az Urat, és egymás bizonyságaiból épülni.
Sajnos pedig van erre példa, hogy az illető testvérnek, nincs esélye, mivel helyben nincs gyülekezet, autója nincs, hogy eljárjon másfelé. Tapasztalt szolgálók vigyáztak arra, hogy olyan településen nem evangelizáltak, ahol nem volt elképzelésük gyülekezetet létrehozni. Azzal a példával éltek: „Utcára nem szülünk gyereket” Tehát ez azt jelenti, hogy lehet, hogy néhány ember befogadná szívébe az Urat, és nem tudna tovább fejlődni közösség nélkül.
Azt szoktuk mondani, hogy Isten nélkül lehet élni, de nem érdemes! Az embernek szüksége van Istenre, mint a halnak a vízre, mert a szárazra kivetett hal, egy ideig vergődik, és egy idő után elpusztul.
Így van az emberrel is! Egy ideig lehet, hogy betegség, vagy egyéb miatt nem tud gyülekezetbe menni, de később már szinte elviselhetetlenül hiányzik az Úrral, a testvérekkel való közösség.
Jézus maga mondta: Ismét mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. Máté 18: 19-20
Tehát, ha van olyan keresztyén, vagy csak vágyakozó testvér, aki szeretne gyülekezetbe járni, de nincs rá lehetősége, akkor vegyen maga mellé még egy-két embert, aki hasonló akarattal van, és imádkozzanak a célért. Isten bizonyos, hogy meghallgatja az ő kéréseiket, és csodával határos módon, megadja nékik.
Ne törődjetek bele abba, hogy nincs, mert Jézus biztat rá: „Kérjetek és megadatik néktek”
Tegyék hát ezt mindannyian, akik hasonló helyzetben vannak! Ámen