Ma reggel miután imádkoztam, azt kértem az Úrtól, hogy az Ige által szóljon hozzám. Megnyitottam a Bibliámat, ami éppen azon az oldalon nyílt ki, ahol az Ó- és az Új Testamentum elkülönül egymástól. Ez egy üres lap a Bibliában. Csak döbbenten néztem az üres oldalt és nagyon elszomorodtam. Néhány pillanatig merengve, csendben álltam, majd megszólaltam. - „Uram, mindegy mit, vagy milyen formában, csak szólj hozzám! Fedjél meg, sorold fel a bűneimet, fakassz könnyet a szememből, csak ne maradj szótlan!” Eszembe jutottak Jákob szavai, aki ezt mondta az Úrnak: „Nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engem” 1 Mózes 32: 26b
Ekkor újra megnyitottam a Bibliámat, és a szemeim elé jött sorokat, elkezdtem felolvasni: „ Hát elfedkezhetik e az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfelejtkeznének is ezek, én te rólad el nem feledkezem. Ime, én a markaimban metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen” Ésaiás 49: 15-16
Ekképpen szólt hozzám az Úr, és az Ige minden szava könnyet fakasztott a szembe. Ő ott volt, csak arra várt, hogy elfogadom e, hogy szó nélkül maradjon.
Én azonban már régóta azt kértem az Úrtól, mint ahogy Jób mondta: „Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj”Jób : 13:22
Mert én csak úgy nyugszom meg, ha megtapasztalhatom az élő Isten jelenlétét a közelemben. És ez így van jól.
Dózsa Lajosné