Karácsony tájékán nagy a készülődés, a családok ilyenkor már tervezgetik és megvásárolják az ajándékokat. Tervezgetik az ünnepi asztal díszes terítékeit, finomabbnál, finomabb ételek, sütemények sora tárul a háziasszonyok gondolataiba. Arra igyekszik mindenki, hogy felejthetetlenül szép és gazdag legyen az ünnep.
A baj azonban az, hogy sokan csak a szemet és szájat gyönyörködtető dolgokról gondolkodnak, ami csupán ideig - óráig tart, és nem is gondolnak az ünnep igazi okára.
Gyakran halljuk, hogy sokan a Karácsonyt az ajándékozás ünnepének, fenyő ünnepnek, vagy szeretet ünnepnek mondják, és szinte csak a keresztyének emlékeznek meg méltóképpen Jézus születéséről ezen a napon. Ez nem is meglepő, hiszen legfőképpen ők tudják és értik, hogy ezen a napon született meg a világ Megváltója és minden Ő miatta kell, hogy történjen!
Jézus a samáriai asszonynak azt mondta: „Ha ismernéd Isten ajándékát, és ismernéd Őt…….” a Biblia alapján tudhatjuk meg tehát, hogy Isten az ember iránti szeretetből, ajándékba küldte Jézus Krisztust a földre. Valószínűleg ebből a kijelentésből merítve sok ember ezért tulajdonítja a karácsonyt a szeretet, és az ajándékozás ünnepének, de valójában mégsem köti az ünnepet ahhoz, akihez kellene, vagyis Jézushoz
Pedig az igazi ünneplés Jézus Krisztus születését köszönti és az Ő születéséről emlékezünk meg évről évre akár tudatosan akár nem! Voltaképpen Istennek nem az volt a célja azzal, amikor egyetlen Fiát a Földre küldte, hogy az emberek ellenségként kezeljék. Jézus Krisztus az Őt követők Megváltója lett, így a Karácsonyt kizárólag ezért ünnepelhetjük szabadon, és éppen ezért nem lenne tanácsos másra felhasználni ezt az áldott ünnepet!
A Karácsony nagy kincs a keresztyének számára és méltóképpen meg is ünneplik mindenütt. Ahhoz azonban, hogy őszintén tudjunk megállni a karácsonyfa alatt és tisztán tudjuk Őt imádni, tisztának kell lenni a szívünknek, lelkünknek. Erre a lelki felkészülésre van négy hetünk a Karácsony előtti Adventi időszakban! November vége és december 24.-e között készíthetjük fel a szívünket az őszinteségre, hogy képmutatás nélkül, nyíltan kimondhassuk szavainkat, imáinkat. Van időnk elgondolkodni rajta, hogy mit vétettünk az Úr ellen, és hogy tudnánk jóvátenni az elkövetett hibáinkat, bűneinket? Vagy hogyan tudnánk megváltozni? Hogyan tudnánk tisztára söpörni a szívünket a kacatoktól, hiábavalóságoktól? Valamint hogyan tudnánk megőrizni tisztán a szívünket, hogy a gonosz kísértése ne tudjon fogságba ejteni és ne foglalhasson teret az életünkben!
Használjuk hát Adventi időt az önvizsgálatra, az önkritikára, a hibáink kijavítására, a bűneink megvallására, az elhibázott kapcsolataink helyrehozására, hogy felkészültek lehessünk a Drága Úr Jézus születésének méltó megünneplésére!