Vannak emberek, - akikről mondhatjuk így - nem Isten tagadók, sőt szívesen olvasgatják a keresztyén történeteket, még megnéznek keresztyén filmeket is, de igazán nem szánták még oda az életüket az Úrnak.
Ők voltaképpen nem látják az indítékot, hogy miért is kellene Istenhez fordulniuk, amikor egészségesek, jó anyagi körülmények között élnek, és a családban sincs igény egy számukra ismeretlen Isten felé fordulásra. Ezek a világ szerinti erkölcsös, jó, emberek, sokszor részt vesznek a karitatív, közösségi munkákban, talán még adományokat is adnak, de mivel Istent személyesen nem ismerik, így számukra Ő szinte ismeretlen, de ettől függetlenül talán mégis tudat alatt vonzó nekik ez a terület. Ezek az emberek csak távolról követik Jézust, nem akarnak személyes találkozást az Úrral!
Olyan, mint amikor az autópályán konvojban mennek az autók, határozottan, magabiztosan követik az első kocsit, és csak egymás után mennek, de soha nem találkoznak azzal az autóval, amelyik vezette őket. A többiekkel csak távolról követték.
Képzeljük csak el: Egy sétahajón mindenki boldog, gyönyörködik a táj szépségében, de a következő pillanatban léket kap a hajó, és a hajó belsejébe ömölni kezd a víz. Hirtelen, aki egy mentőövet magára tud húzni, az megmentheti az életét, míg talán a sokadik embernek már nem jut a mentőövből és ezért belefullad a vízbe. Talán az Úr iránt még nem érdeklődő emberek számára,- akik úgy érzik, hogy még nincs szükségük Jézusra,- el fog érkezni az életükben az a pillanat, amikor nagyon is jól jönne a felülről jövő segítség.
De ha például te még soha nem ettél az életedben csokoládét, hiába mondják neked, hogy milyen finom, csak próbálod képzelni, de igazán mivel a szádban nem érezted még az ízét, így nem is tudhatod, hogy milyen is az valójában. Látod, elképzeled, de az lenne az igazi, ha néhány kocka csokit elmajszolnál, és akkor megismerkedhetnél azzal az ízzel, amire később is vágynál.
Tulajdonképpen hiába követünk valakit, ha sohasem találkozunk vele, hiába hallgatjuk meg, hogy milyen is lehet a csoki íze, ha magunk nem fogjuk megkóstolni, akkor nem tudjuk a saját tapasztalatainkat elmondani róla.
Én azonban mindig azt tanácsolom ezeknek az embereknek, akik időnként más emberek, vagy eszközök segítségével az Úr közelségébe kerülnek, hogy ne egy mesehősként tekintsenek az Úr Jézusra, hanem akarják Őt személyesen is megismerni, hiszen az Isten mindenkor vágyik a velünk való találkozásra. Legyen személyes találkozásunk az Úr Jézussal, hogy megismerjük Őt!
Alighanem elmondható ez a felhívás, az olyan keresztyéneknek is, akiknek nincs napi szinten kapcsolata az Úrral. Talán vasárnaponként részt vesznek az Istentiszteleten, de a hétköznapokban csak távolról követik az Urat.
Éppen ezért, bármelyik csoporthoz is tartozol, tudd meg, hogy Isten akar veled naponta találkozni, akar beszélgetni veled, meghallgatni a gondjaidat, meg akar vigasztalni téged amikor szükséged van rá, mert Ő egy szerető Isten! Őt nem másokkal együtt kell távolról követned, hanem magad egyedül te menj oda hozzá naponta.
Szoktuk imádságban ezt mondani:: „Uram légy velem a nap minden órájában, minden percében, minden pillanatában! Mert Uram, szükségem van Rád!”
Hogyha nem egy távoli Isten képről van csak elképzelésünk, hanem egy szoros, élő kapcsolat alakul ki köztünk az Úrral, akkor már nem akarjuk Őt csak távolról követni, hanem igyekszünk szabadidőnk nagy részét az Élő Istennel tölteni. Mert megtapasztaltuk az Ő jóságát, szeretetét, és vágyunk Hozzá!
Kívánom, hogy legyen ez így az új évben is, változtassunk a szokásainkon, ne a magunk útját akarjuk járni, hanem az Urat kövessük! Legyen áldott az Ő vele eltöltött időnek minden pillanata!
LEGYEN SZEMÉLYES KAPCSOLATUNK JÉZUSSAL! Ámen