Egy tudós tanárember, aki nagyon szeretett kirándulásokat tenni, hogy a nagy természet szépségében gyönyörködjék, s felüdülést találjon a sok túlfeszített munkában elcsigázott idegeire, egy nagy előkelő társaságban beszélte el a következő tanulságos esetet.
Egyik este úgy alkonyat tájt, éppen akkor érkezett oda egy juhnyájhoz, mikor a pásztor a karámba terelte őket. A karám nem volt egyéb, mint egy sövénykerítéssel körülzárt térség, ahová csak egyetlen egy nyíláson lehetett bejutni. A nyílás szolgált az ajtó gyanánt.
Megvártam - beszélte feszült érdeklődés között, a könnyelmű gondolkodású, s hitbéli dolgokkal mit sem törődő városiaknak - míg a pásztor az összes juhokat gondosan beterelte a karámba, aztán megkérdeztem tőle: - Mondja csak jó ember, vannak -e vidéken ragadozó állatok is, amelyektől félteni kell a nyájat?
-Vannak -e? – válaszolt az egyenes lelkű öreg - de vannak ám! Állandóan talpon kell lennem és egész éjjel őrködöm!
Aztán elég az a sövénykerítés az állatok megvédésére: - faggatta tovább a tudós a készséges és szolgálatkész öreget.
- Szó sincs róla. -világosította fel a természet egyszerű tanulatlan, de már sok tapasztalaton átesett embere a tudóst.
- De hát, ha jön mondjuk egy erőszakos, vérszomjas farkas - kíváncsiskodott a tanár - akkor mit csinál öregem, hiszen ezen a sövényen még egy ajtó sincs, amit be lehetne zárni, a nyíláson pedig ki-be lehet járni az ellenségnek?
- Az nem úgy van Nagyságos Uram - adta meg a teljes felvilágosító választ a juhász - mert az ajtó én vagyok. Ha a juhok már mind a kerítésen belül vannak, akkor én idefekszem a nyílás elé, és nem hunyom le a szememet, hanem vigyázok, és őrködöm, hogy a rám bízott nyájban semmiféle kár ne essen.  Ha én itt vagyok, nincs az a farkas, amelyik rajtam keresztül bemerészkedjék a karámba, és nincs az a juh, amelyik engem látva kikívánkoznék a bizonytalan sötét éjszakába.
A tudós tanár itt elhallgatott. Hallgatói várták az elbeszélés csattanóiját, de a tanár csak tovább hallgatott. Ekkor megkérdezte egy deres hajú öregebb úriember: - És a befejezés hol marad?
A befejezés az, szólalt meg nyomatékos hangon a tanár, hogy manapság nagyon sok az ólálkodó farkas a leselkedő lélek tolvaj, és a ragadozó nemcsak a hitetlen vallástalan emberek, hanem a nehéz megélhetési viszonyok is, mintha arra irányulnának, hogy a keresztyén meggyőződésű emberek Jézusban való hitét a legszigorúbb próbának tegyék ki.
Hány ember veszíti manapság a fejét a különböző gazdasági romlás miatt. Hogy megszégyeníti mindezeket ez az egyszerű pásztor ember, de nem is csoda, hisz némi mása Jézus Krisztusnak, Aki azt mondta magáról: „ Én vagyok az ajtó, ha valaki én rajtam megy be, megtarttatik, és bejár és kijár majd és legelőt talál. A tolvaj nem egyébért jön, hanem, hogy lopjon és öljön és pusztítson, én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek. Én vagyok a jó pásztor, A jó pásztor életét adja a juhokért.” (Ján.10:9-11)
Aki megismerte Jézust, mint jó pásztort, az ki is tart mellette, és hallgat a szavára, mert neki gondja van a juhokra. Ő nem azért jött, hogy családokat tegyen tönkre, hanem, hogy megmentsen és üdvözítsen. Ne a világ fejedelmére hallgass, hanem Jézusra, és akkor a mai nehéz helyzetet is a javadra fordíthatod.

/Írta: P.Gy./