Bizonyára ismerős nektek is az az érzés, amikor elkeseredve azt mondjuk: "Nem bírom már tovább! Nekem túl nagy a keresztem, és én már nem akarom ezt cipelni!
Nos, hasonlóképpen gondolkodott a következő kis történetben az a férfi is, aki folytonosan panaszkodott a nagy és nehéz terhe,  a keresztje miatt. Sírt, dühöngött, és mindenáron meg akart szabadulni tőle.
Jézus türelmesen hallgatta a kifakadásait, és egyszer azt mondta a férfinak: "Gyere, elviszlek téged egy olyan helyre, ahol nagyon sok kereszt lesz, és abból választhatsz majd magadnak egy olyat, amit már el bírsz hordozni.
Ez így is történt. Jézus elvitte őt arra helyre, ahol valóban nagyon sokféle  kereszt volt megtalálható. A legkülönfélébb keresztek voltak itt, hatalmas, óriási méretűek, közepesek, kicsik, durva, görcsösek, finomra megmunkáltak, stb. A férfi kutatva nézegette a kereszteket, aztán egyet-kettőt fel is vett, kipróbálva a súlyát de egyiket se találta számára megfelelőnek. Némelyiket túl nagynak vagy túl súlyosnak találta, némelyiket pedig túl kicsinek illetve túl könnyűnek. Az utóbbiakról azt gondolta, hogy ezektől ő többet is elbír, emellett a túl dúrva anyagú, szilánkos, görcsös alig megmunkált fából készültek sem tetszettek neki. Valójában egyik sem volt számára tetszetős, míg egyszer csak a szeme megakadt egy közepes méretű kereszten, ami a sarokban állt. Odalépett hozzá, felemelte és érezte, hogy ez éppen az ő elvárásainak megfelelő, éppen az ő erejéhez van szabva, ráadásul szépen meg is volt munkálva. Ránézett Jézusra, és azt mondta: " Na, ez az a kereszt, amit én el tudnék hordozni! „Jézus szelíden mosolygott és azt felelte: Igen, ez a te kereszted! Te ezt hordozod.
A férfi lehajtotta a fejét, és nagyon megszégyellte magát, megértette, hogy az ő keresztje volt az, amely nagyon is az ő erejéhez,  hordozóképességéhez volt kiválasztva.
        Ugye kedves Testvéreim, kedves Olvasó!
Hányszor és hányszor szégyellhetjük el mi is magunkat, amikor panaszra nyílik a szánk a saját terhünk, a keresztünk cipelése miatt, miközben látjuk, hogy mások milyen nagy és milyen nehéz, göcsörtös keresztet cipelnek magukon, mialatt a mienk csak eltörpül mellette. Fogadjuk végre el, hogy Jézus nem ad nagyobb terhet ránk, mint amit el ne tudnánk cipelni. De ha elfáradnánk a kereszt cipelésében akkor Jézus azt mondja nekünk: 
Máté 11: 28 - 30 "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”
Legyünk hát türelmesek, és fogadjuk el, hogy a mi keresztünket maga Jézus választotta ki, és pontosan olyat, amit el tudunk hordozni!