A kereszt olyan szükségszerű, amely nélkül nincsen szükségszerű megtapasztalás. A keresztet gyakran pihenőhelynek tekintjük, ahol bűnbocsánatot nyerünk. De a kereszt sokkal több egy pihenőhelynél.
Ott az egész emberi lényünket át kell adnunk. Nem csak bűnbocsánatot nyerünk, hanem gyökeres változást is. Aki elfogadja Jézust, az a kereszt árnyékát is magára veszi. Az árnyékot, ami megpecsételté teszi Őt.

A keresztyén élet kezdete:
Minden keresztyén életnek a keresztnél kell elkezdődnie, mert Jézus Krisztus ott oldotta meg véglegesen a bűn problémáját. Ez két vonalon nyilvánul meg: Az egyik a bűnök bocsánata, amely a múltra vonatkozik, a másik az újjászületés, amely a jelenre, jövőre vonatkozik. Így érvényesül Pál háromszoros állítása: Ő megváltott minket, Mi meg vagyunk váltva, és mi meg leszünk váltva.
Ezek után várható lenne, hogy ennek tudatában az emberek özönlenek a kereszthez. Végül is ki ne szeretné, hogy a múltját eltöröljék, és mindent újrakezdjen? Ki ne szeretne bűntelenül élni és örök éltet nyerni? És mindezt ingyen!
De sajnos az igazság az, hogy az emberek nem özönlenek a kereszthez.
Hol van hát a probléma? A válasz Pál megállapításában keresendő: A kereszt a botránkozás köve.
Mi az oka a megbotránkozásnak? Biztosan nem a bűnbocsánat és az újjászületés, sem az, amit a kereszt nekünk nyújt.
A botránkozás két oldalról fakad: Az egyik az emberi büszkeség, a másik Isten kegyelme.

A büszkeség problémája:
Ha szembesülünk a kereszttel, akkor két lehetőség kínálkozik: Vagy nekem van igazam, és Isten téved, vagy Istennek van igaza és én tévedek. Ritkán meri az ember az előbbit állítani, mégis vonakodik az ember az utóbbit elfogadni, mert ez túlságosan megalázó. És éppen itt látható a keresztyén megtapasztalás lényege. Keretyenné lenni annyit jelent, mint Jézus uralma alá helyezni az életemet. Ugyanígy ez a lényeg a bűnös életnek is, a saját utamon haladok anélkül, hogy Jézust választanám. „Mint a juhok, mindannyian eltévelyedtünk” (Ézsaiás 53:6)
Aki keresztyén akar lenni, annak a keresztnél kell elkezdeni. Isten útján járni annyit jelent, hogy a kereszthez jönni és Krisztus áldozata alapján a bűnbocsánatot kérni: Ez pedig megalázó, mert azt bizonyítja, hogy bűnös vagyok, pedig én, mint minden büszke ember, nem szeretem bűnösnek érezni magam. Ezért vált a kereszt a megbotránkozás kövévé.

A kegyelem problémája:
A másik ok, amiért botránkozunk az, hogy mindezt ajándékba kaptuk. Már azt is nehéz elismerni, hogy bűnös vagyok, de itt tovább kell menni és elismerni, hogy semmit sem tehetek annak érdekében, hogy megigazuljak. Sokan készek arra, hogy az első akadályon átvergődjenek, de hogy elismerjék, hogy minden kegyelemből adatik, az már túl nehéznek tűnik számukra. Itt lép ismét színre az a büszkeség, amely voltaképpen az ember bukását is okozza. Mi szeretnénk megváltva lenni, és Istennek kedves életet élni, de mindenből mi is ki szeretnénk venni a részünket. Szinte minden tévtanítás innen ered. Az emberi természetünkbe már beleszületett az a törekvés, hogy mi magunk is tegyünk valamit megváltásunk érdekében. Mindenáron ki szeretnénk érdemelni Isten jóindulatát. A keresztet még valahogyan elfogadnánk, de azonnal szeretnénk hozzátenni a magunk érdemét is. De ha a megváltás a törvény által lenne, vagy azért, mert vasárnapi iskola tanító vagyok, vagy mert beadom a tizedet, akkor Krisztus hiába halt meg a kereszten.
Hogy a kegyelem kérdése milyen nagy probléma, azt a különböző hamis kultuszok terjedése bizonyítja legjobban. Szinte minden tévtanítás az ön-megváltáson alapszik.
Nem fogadják el a megváltást, mint Isten ajándékát, amelyet csak hittel lehet elfogadni. A Szentírás tanítása, hogy csak hit által lehet megigazulni, túlságosan megalázó nekik. Gyakran hallhatjuk a következő kijelentést: kész vagyok keresztyén lenni, de nem fogadom el keresztáldozatnak azt a magyarázatát, amit önök mondanak. Én nem akarom, hogy más tegyen értem valamit. Az ilyenek a kereszténység alatt Krisztus etikai tanítását értik, de Bibliai értelemben elfogadni a kereszténységet annyit jelent, mint elfogadni Krisztus teljes megváltási művét, mint egyetlen áldozatot a bűneinkért. Egyeseknek éppen ez a visszataszító. Istennek el kellene fogadnia őket - gondolják egyesek - saját érdemeik miatt.
De a kereszt kizárja az ember érdemeit a megváltás útján. A kereszt azt hirdeti, hogy a megváltás Istentől van. Csak kegyelemből van, nem pedig kegyelemből, és cselekedetekből.
Minden valódi keresztény megtapasztalásának itt kell kezdődnie. Ez a megaláztatás az énünk leszűkülése, és keresztre feszítése, a kereszt alatt kell, hogy megtörténjen. A megváltásunk nem azon alapszik, hogy mi mit tudunk magunkért tenni, hanem azon, hogy mit tett Isten miértünk. Tehát teljesen Krisztusban kell bíznunk, és nem a saját jóságunkban, és tetteinkben.
A kereszt nemcsak a keresztény élet kezdetén van jelen, hanem életünk középpontjába kell tennünk. Jézus mondta: „Aki én utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, és vegye magára az én keresztem és úgy kövessen engem!” Nehéz szavak ezek, de a kereszt nélkül nincs kereszténység. Ha nem viszem a keresztet, akkor nem lehetek tanítvány sem!
Szükségünk lenne, hogy az egyház új szemszögből vizsgálja a kereszthordozást. Gyakran a kereszt hordozása csak önsajnálatot vált ki. Ha csak a saját keresztünk alatt görnyedezünk, és nem segítünk másoknak a nyomorságukban, akkor teljesen tévesen értelmezzük a kereszt igazságát. A kereszt azt jelenti, hogy teljesen átadjuk magunkat a másoknak való szolgálatban. A kereszt azt jelenti, hogy mások terhét hordozom azért, hogy annak javát szolgáljam. Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be Krisztus törvényét. Galáta 6:2
Krisztus keresztje a szégyen jelképe volt. Nem csak saját magára nézve, hanem a bűn szégyene is, amely szintén keresztre lett feszítve. Az a kereszt, amit én hordok, szintén szégyent jelent, saját Én-em állandó megalázása, amely lemondásban nyilvánul meg.
A naponkénti kereszthordozásban ezt kell mondanom: „Ne az én, hanem a Te akaratod legyen meg!” Így kell minden nap járnom, mert a kereszt az önző életmód végét jelenti.
Hajoljunk meg még egyszer Krisztus keresztje alatt, ezután ennek a keresztnek a fényében vegyük fel a mi mindennapi keresztünket és kövessük Őt! Tanuljuk meg: A kereszt nélkül nincs korona sem! Kikerülni a Golgotát annyit jelent, mint elveszíteni annak a dicsőségét.
A kereszt kikerülhetetlen, nem csak a megváltásban, hanem a tanítvánnyá válás folyamatában is!
Írta: Gordon Fee
/Örömhír folyóirat 1990/