Folytatás!

- A tévelygést legtöbbször külső okokra vezetjük vissza, de valójában a mélyen rejlő ok mindig az ember szívében van, legtöbbször az emberek elől is eltakarva, sőt az illető tudatában sincs.
- Kétség kívül a tévelygés valami külső hatásra - más ember, vagy körülmény által történik, de ezek csak akkor következhetnek be, ha ehhez megvan a szív mélyében az oka.
- A következőkben szeretnénk végignézni ezeket a külső-belső okokat, melynek célja az, hogy aki olvassa, nagyon mélyen vizsgálja meg a szívét, életét! Ugyanis amíg ezek az okok fennállnak, addig az ember képtelen felismerni a tévelygés szellemét.
- Nem a tévelygés felismerése az első lépés, hanem az igaz önismeret, amelyben az ember csak a Szent Lélek fényében juthat el. Ezért a tisztánlátás nem teológiai vagy nem lexikális tudás eredménye, hanem az őszinte és alázatos szív adottsága.
Az önvizsgálat és önismeret az alázat dolga. Az alázat pedig az akarat függvénye.
- Aki akarja, az megalázza magát, hagyja, hogy a Szent Lélek világítson bele még a saját maga előtt elrejtett területére is.
Ez a felismerés, hogy felismerje azokat az okokat, amelyek akadályai a tisztánlátásnak.
Ezért ezekkel a belső okokkal kezdjük, mert amíg azok fennállnak, képtelek vagyunk kiigazodni a külső okokban.

-A Bűn: (Sötétség)
Jézus Krisztus azt mondta: „Én világosságul jöttem a világra, hogy senki ne maradjon sötétségben, aki énbennem hisz.”
Mindaz, aki bűnben él, sötétségben van. Aki pedig sötétségben van, nem lát tisztán. Éjszaka az ember bizonytalanul halad, könnyen elveszti az irányt, könnyen eltéved.
Lehetetlen dolog bűnben élve, hogy tisztán lásson az ember. Aki bűnben él, az eleve tévelyeg!
- De Jézus Krisztus azért jött el a világra, hogy Ő legyen a világ világossága, hogy mindaz, aki Őt követi, ne járjon sötétségben, hanem megszabaduljon az ő áldozatába vetett hite által a bűntől.
De a kárhoztatás abban van, hogy jól lehet, hogy Ő eljött a világba, mint annak világossága, de az emberek inkább szerették, és szeretik a sötétséget, mert gonoszok, és így a gonoszságukat ott tudják tartani.
- Mert mindenki, aki igazat cselekszik, világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen, hogy az ő cselekedetei Isten szerint valók.
- Aki pedig hamisan cselekszik, az nem megy a világosságra, nem lép a cselekedeteivel a nyilvánosság elé, hanem a sötétségben marad, hogy azok ki ne tudódjanak.
- Ha bennünk bármilyen, előttünk is ismert bűn van, amit rejtegetünk, amiről nem szeretnénk, hogy az emberek tudomást szerezzenek, akkor egészen biztosak lehetünk benne, hogy tévelygünk.
Ahelyett, hogy megvallanánk, és a világosságra hoznánk, azon igyekszünk, hogy nehogy megtudják az emberek, akkor egészen biztos, hogy nem látunk tisztán, mert sötétségben vagyunk!
Az ember nagyon hajlamos arra, hogy a Bibliából minden oldalról megtámogassa a cselekedetét, és azzal igazolja magát, így nagyon könnyen képes magával is elhitetni, hogy amit tesz, az jó.
Hiszen mindent, és valóban mindent alá lehet támasztani a Bibliával. Nagyon sok kísértés is jön ilyen formában, mint ahogy Jézusnak is volt.
Ha az ember így éli a bűnös életét, folyamatosan megnyugtatva magát az igei alátámasztásokkal, még mindig marad egy nyugtalanító érzés, mégpedig az, hogy mégsem szeretné azt, hogy amit tesz, az kitudódjon.
- A szívet nem lehet becsapni. Ott minden emberben mélyen benne van a lelkiismeret, mely csendes pillanatokban mégis jelez.
„És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosokká Ő előtte a mi szíveinket. Hogyha vádol minket a szív, mivel nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud. Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizalmunk van az Istenhez” 1 János 3: 19-21
A Biblia senkit nem tud meggyőzni addig, míg maga a cselekedeteit sötétségben akarja tartani.
Egyetlen lehetősége annak, hogy a sötétségből kijöjjön, hogy megvallja, beismerje a bűneit, és a világosságra hozza.
Sok esetben az egyetlen meggyőző érv csak az lehet, hogy az ember akarata szerint felismeri, hogy rejtegetni valója van, és hagyja magát a világossággal meggyőzni.
Az ember elrejtőzhet a másik ember elől ideig-óráig, de a Mindenható elől nem! „Vajon elrejtőzhetik -e valaki rejtekhelyén, hogy én ne lássam őt?”Jeremiás 23:24

A bűn takargatása tudatos dolog! Így aki emiatt tévelyeg, oka saját tévelygésének!
Hasonló ez ahhoz, mint ha valakinek lámpa van a kezében, de nem akarja meggyújtani, hogy ne vegyék észre, ezért a sötétben jár, és eltéved.
Nem szándékosan téved el, de szándékosan marad a sötétben, annak ellenére, hogy a lehetőség a kezében van.
Így aki bűnben marad, és rejtegeti azt, az szándékosan marad a sötétben, annak ellenére, hogy a világosság lehetősége kéznél van számára is, nem szándékosan tévelyeg, de szabad akaratából marad a sötétben. Ezért tévelyeg, ha tudja, ha nem, ha akarja, ha nem!
Ezért nem lehet hangsúlyozni annak a fontosságát, hogy vizsgáljuk meg magunkat, engedjük, hogy a Szent Lélek mélyen bevilágítson a szívünkbe, hogy felfedje annak a romlottságát.
Így nyilvánvalóvá válik előttünk önző életünk, hiúságunk, és nagyravágyásunk, mely a cselekedeteink mozgatórugója. Ha ezt felismerjük, és nem takargatjuk, hanem beismerjük, tehát megvalljuk, akkor kerülünk a világosságba. EZ A TISZTÁNLÁTÁS FELTÉTELE!
Jól figyeljük meg, mit ír az apostol: „Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk, hazudunk, és nem az igazságot cselekedjük,
Ha pedig világosságban járunk, amint Ő maga világosságban van, közösségünk van egymással és Jézus Krisztusnak vére megtisztít minket minden bűntől.
Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg, és igazság nincsen mi bennünk.
Ha megvalljuk a bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa a bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ha ezt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük Őt, és az Igéje nincsen mi bennünk.
Ez a titka a világosságban járásnak, hogy ne tévelyegjünk, hanem tisztán lássunk. Fontos az Ige ismerete, mint ahogy azt látni fogjuk, de ha valaki kívülről megtanulná is a Bibliát, de nem jön vétkeivel a világosságra, soha nem jut el a tisztánlátásra.
„Boldogok a tiszta szívűek, mert ők az Istent meglátják.” Boldogok, akiket nem vádol a szív, mert semmi bűnöket nem tartanak a sötétségben, mert ők az Istent meglátják.
Az Istent, akinek ismerete, az örök élet. Akiben van az igazság, aki egyedül biztosítéka annak, hogy az ember ne tévelyegjen”