- Építése 1908. márc. 31-én kezdődött.
- 1911 tavaszára készült el. Ez volt az emberi kéz által készített legnagyobb mozgó tárgy.
- 1912. április 14-én a Titanic elsüllyedt az első útján.
- A 3 részre tört roncsot 1985. szeptember 1-jén találták meg.
- 46329 BRT (Bruttó regisztertonna)
- 269 m hosszú
- 28 m széles
- 31 m teljes magas
- 22 csomó maximális sebesség (40.7 km)
- 20 mentőcsónak max. 1178 személy számára
- 3547 utas volt a fedélzet befogadó képessége.
- 1316 utas volt a fedélzeten az első út során.
- 891 tagja volt a legénységnek az első út során.
- 1502 volt az elsüllyedéskor
- 705 túlélő volt
- 1912. Április 14.-e különleges dátum a tengerészet történetében, de az emberiség történetében is. Ezen a napon süllyedt el a Titanic 2 óra 40 perc alatt, miután Új-fundlandtól 300 mérföldre, délkeletre egy jéghegynek ütközött. Ez alatt a rövid idő alatt példátlan jelenetek játszódtak le a luxus gőzös fedélzetén.
A szerencsétlenség kimenetele: Április 13.-án hat jéghegyveszélyről szóló figyelmeztetés futott be John Philips rádiós tiszthez. Ő azonban túlságosan el volt foglalva azzal, hogy megválaszolja a szerencsekívánó táviratokat és ezekről nem nagyon vett tudomást. Végül feldühödve a gyakori rádiós figyelmeztetéseken így válaszolt a közelben tartózkodó „Californiának” - Hagyjatok már békén! Az ottani rádiós erre elhagyta a rádiós helyiséget, és nem hallotta meg a később befutó SOS hívásokat. A Titanic nem csökkentette a nagy sebességét és sebesen haladt tovább a célja felé.
Órákkal később a halállal szemben nézve John Philips megbánta a hanyagságát és így kiáltott: „Istenem bocsáss meg nekem! Istenem bocsáss meg nekem!”
23.40-kor a hajó orra neki ütközött a jéghegynek. A hajó oldala több helyen felszakadt,
És a víz beáramlott a belsejébe. Miután a kapitány, a tervező, és a felelős tisztje megvizsgálták a helyzetet, világossá vált, hogy a Titanic már csak vagy 2 órát marad fent a víz felszínén. 0.10 perckor Smith kapitány elrendelte a mentőcsónakok leeresztését. Ezekből azonban túlságosan is kevés volt a hajó fedélzetén. Ehhez még hozzájárult az is, hogy a mentési akció elején alig hitte el valaki, hogy a Titanic valóban el fog süllyedni. Ezért az első vízre bocsátott csónakok túlságosan kihasználatlanok maradtak. Olyannyira, hogy a kapitány egy részét beparancsolta a mentő csónakokba, mivel az utasok vonakodtak beszállni.
Nem voltak vészjelző rakéták, ezért tűzijáték rakétákat lőttek ki, amelyeket egy távolba elhaladó hajóról megcsodáltak.
1.25 perckor kitört a pánik. A Titanic 1óra 25-kor adta le az utolsó rádió adását. Körülbelül a 2.20 kor a Titanic 3 darabra tört. Az első és a középső része pedig ezt követően gyorsan elsüllyedt. A hátsó rész visszazuhant a vízre, és lassan süllyedt el.
1500 ember maradt a fedélzeten az utolsó pillanatig, akiket az elsüllyeszthetetlen Titanic magával ragadott a halálba.
Jelenetek: A Titanic építője az utolsó perceit a dohányzó szobában töltötte, ahol újra és újra egy fali festményre meredt. Ennek a felirata a következő volt: „Az eljövendő új világ”
Bruce Ismay a Titanic résztulajdonosa és a hajót építtető White Star Company ügyvezető igazgatója volt. Ő volt a felelős azért, hogy nem volt elegendő mentőcsónak a Titanicon. Amikor azonban a Titanic elsüllyedt, mégis követelte, hogy adják neki az egyik sokak által vágyott helyet, beszállt az egyik mentőcsónakba, és túlélte a tragédiát.
Daniel Buckley, aki 3. osztályon utazott, nőnek öltözött, és így ki tudott harcolni magának egy helyett az egyik mentőcsónakban.
Isador Sraus egy gazdag kereskedő felesége  besegítette szolgálóját a 8. számú csónakba, vállára borította a szőrme kabátját és ezt mondta: „Hadd tartsa melegen magát ez a kabát, nekem már nem lesz rá szükségem.”
Hihetetlen jelenetek játszódtak le a jéghideg vízben. Egy túlélő hadnagy később azt mondta: A haldoklók szívbe markoló segélykiáltásai mai napig itt csengenek a fülembe. Halálom napjáig nem fogom azokat elfelejteni.
Amikor leeresztették a 6. csónakot Hitchens azt a parancsot kapta Smith kapitánytól, hogy vegyen fel még többet a hideg vízben úszó utasok közül. Ő azonban vonakodott és azt felelte: „Ez most a mi életünk és nem a magáé.” És senkit nem vettek be a csónakba.
John Harper evangélista miután a Titanic elsüllyedt ő is küzdött a vízbe fulladás és a hideg halál ellen. Meggyőződése keresztyén volt és nem félt a haláltól. A vízben evezve deszkába kapaszkodva egy alak úszott felé. Ő odakiáltott a hajótöröttnek: „Van -e üdvösséged?” Jött vissza a válasz: „Nincs!”Az evangélista így kiáltott: „Higgy az Úr Jézusban és üdvözülsz” De még mielőtt az az ember vissza válaszolhatott volna, a hullámok magukkal ragadták a sötétségbe. Mintha véletlen lett volna, az áramlatok egy másik pillanatban újra egymás közelébe sodorták őket. Az evangélista még egyszer odakiáltott neki: Van -e üdvösséged? És újra az a válasz jött, hogy: nincs! Utolsó erejét összeszedve még egyszer odakiáltott neki: „Higgy az Úr Jézusban és üdvözülsz!”A hajótöröttet később ki tudták menteni és megmenekült.
Amikor kitört a pánik a zenekar vidám zenét játszott. Mikor egyre komolyodott a helyzet, a zenekar vezetője felszólította az utasokat, hogy keresztyén éneket énekeljenek. „Hadd menjek Istenem mindig Feléd”. Ezek voltak az utolsó zenei hangok a fedélzeten.  Később megtalálták a karmester holtestét és szülővárosában egy hősnek kijáró temetést rendeztek neki.
Kedves Olvasó!!! Vajon mit számít egy élet végén minek van értéke? Úgy gondolom, hogy a Titanic története arra szólít fel minket, hogy választ keressünk erre a kérdésre. A Titanic elsüllyeszthetetlennek számított, az egész nép büszkesége volt!
A hajó oldalára ez volt feljegyezve: „Nincs szükségünk Istenre””NO GOD” Amikor a Titanic elindult 3 osztályba voltak sorolva. Előkelőek, középrétegűek, egyszerű nép. Mikor a hajó elsüllyedt mindez, nem számított többet! Mindenki a túlélésért küzdött! Merre tart tulajdonképpen ez az utolsó utazás? És a Titanic utolsó melódiája adta meg a választ: „Had menjek Istenem mindig Feléd!”
A Biblia azt mondja: A legeslegutolsó út, az Élet Urához, a Teremtőhöz vezet! És akkor nem számít, valaki szegény vagy gazdag, képzett vagy nem. Nem számítanak az életben elért teljesítmények! Ugyan úgy nem számítanak a felekezetek, vallások.
Egyedül az számít, hogy valaki megbékélt -e Istennel, és van -e üdvössége? Vagy másképpen fogalmazva, hogy egy ember megragadta -e Isten kinyújtott kezét, és e kezet fogva átmegy az örök életbe!
Jézus Krisztus azért jött erre a világra, hogy bennünket megbékéltessen ezzel a világgal. Mivel mi nem vagyunk képesek megtenni saját erőnkből, Isten Fia mindent elvégzett a kereszten a mi üdvösségünkért!
Az egyik Karácsonyi ének azt mondja: „Krisztus, a Megváltó itt van”Igen Ő valóban itt van! Most már egyedül és kizárólag rajtunk múlik, hogy elfogadjuk -e a Megváltást!
A Biblia azt mondja: „Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, az megbékél Istennel.”
Én is oda szeretnék kiáltani neked, hogy megbékéltél Istennel? Isten kezét fogva járod az életedet, és tudod, hogy az utolsó utazás Istenhez vezet? Kérlek, ne várd meg míg elér egy szerencsétlenség, hogy ez a kérdés tisztázódjon. Addig se várj, míg megőszülsz, és öreg leszel! De ha már az vagy, akkor nincs fontosabb, hogy békét köss Istennel! Csak akkor vághatsz bele bizakodva az utolsó útnak, ha ez megtörtént!
Ha Jézus Krisztus a Megváltód lett elnyerted a bűneid bocsánatát! Békességed van Istennel és tiéd az örök élet. Akkor az élő Istennel naponta kapcsolatban élsz, és tudni fogod, hogy minden nap közelebb visz a célhoz, hogy megérkezz Isten világába Ő magához!

Írta: WiernerSchlittenhardt
Alexander Seibel
Kiadta:Evangéliumi Kiadó