Tamás és Péter keresztyén jó barátok, de mivel nem egy városban élnek, így csak telefonon tudnak legtöbbször beszélgetni. Tamás nagy büszkeséggel mesélte el, hogy vasárnap egy másik gyülekezet Istentiszteletén vettek részt, ahol nagyon jól érezték magukat. Még hozzátette azt is, hogy azok a testvérek nem olyanok, mint……….
Péter csak hallgatta, majd végül megszólalt: -Ha látod a különbséget a két gyülekezet között, akkor miért nem törekszel arra, hogy te is olyan legyél, mint ők? Melyik gyülekezetről van szó?- Tamás nagy buzgalommal mondta el a pontos nevet, amit a gyülekezet kapuján olvasott.
-De hisz, az nem is a mi Egyházunkhoz tartozik, és  rengeteg olyan gyülekezet van, ami szekta. Ezért nem jó tévelyegni, az Ige is ezt mondja, mert lehetséges, hogy hamis tanításokat hallunk. -magyarázta meggyőzően Péter.
Ezen aztán sikerült összevitázniuk, és nehezteléssel zárult le a beszélgetés.
Néhány nap múlva reggel Péter felhívta a dicsekvő barátját, és próbált vele szépen beszélni. Annak még mindig érezhető volt hangján a neheztelés, de azért hallgatta, amit a másik mondott.
Péter a szolgálatával kapcsolatos néhány nehézségről számolt be, de mivel tudta, hogy barátja dolgozni indul, ezért sietve el is köszönt. Szomorú volt, mivel megtapasztalta, hogy nem érti meg őt a másik, és így hiába kért volna tanácsot is tőle.
Rövid időn belül Tamás küldött egy sms-t, amibe leírta, hogy „Miattad, és a te problémáid meghallgatása miatt késtem el a munkahelyemről „stb.
Pétert nagyon bántotta a barátja viselkedése, de nem válaszolt neki semmit, hanem eldöntötte magában, hogy inkább Istennek mondja el, aki tud is rajta segíteni.
Ettől kezdve Péter naponként az Úrhoz vitte barátja problémáit, és bízott Jézus segítségében.
Aztán eltelt 1-2 hét, és a jég megolvadt. Tamás felhívta Pétert és bocsánatot kért tőle a viselkedése miatt. Elmondta, hogy meg akar változni, és szeretné, ha továbbra is tanítgatná őt, a keresztyén viselkedési formákra.
Péter hálás volt az Úrnak barátja alázatáért, és természetesen megígérte, hogy Istentől kapott bölcsességével segít neki. Mindketten boldogok voltak, hiszen tudták Jézus volt, aki a békességet elhozta közéjük.

Elgondolkoztam azon, hogy olyan mesébe illő ez a rövidke történet, amikor minden jóra fordul és mindenki boldog. Pedig így lenne ez mindenkor, ha Istenre hagyatkoznánk és alázat lenne bennünk. Nem kellene annyi vargabetűt leírni és sok keserűséget átélni, ha alázatban lennénk.