Május első vasárnapján anyák napja van, ami az ünnepek között egyik legszebb megemlékezés. Mint anyák mindannyian szívesen várjuk ezt a napot, nem csak azért, mert valamivel kedveskednek a gyermekeink, hanem ezen a napon közelebb kerülünk egymáshoz.
Már a II Mózes 20:12-ben olvashatjuk, mint Istentől jövő parancsolatot: „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád teneked.” Itt Isten figyelmezteti a gyermekeket, és utal a törvény betartásának áldására, de egyben felfedhető annak a be nem tartásának következménye is. Valamennyi törvény a mi javunkra szolgál, a bűntől és annak következményétől megóv bennünket. Az engedelmes törvénytisztelő embernek kevesebb a baja, mint annak, aki áthágja az előírt szabályokat.
Nem minden anya boldog ezen a májusi vasárnapon, hisz van, akinek a gyermeke meghalt, van, akinek olyan távol él a gyermeke, hogy csak telefonon vagy levélben tudnak beszélni, de van olyan is, akiben a szülői szeretet oly annyira meghűlt, hogy nem érzi a gyermeki kötelességét. Pedig van olyan gyerek, hogy oly sok mindent kikövetel és amit tud, meg is ad neki az anya. Még a József Attila egyik versében is ezt olvashatjuk: „Hagyja a dagadt ruhát másra, engem vigyen fel a padlásra!”
A gyermeki elfordulás akkor szokott bekövetkezni, mikor saját maga is el tudja magát látni, és nincs szükség a segítségre.
Egy keresztyén családban történt a következő eset:  A fiú átlagos csendes gyerekként nevelkedett fel, jól tanult, keresztyénként élt, megházasodott, és szolgált is a gyülekezetben. Anyjával a kapcsolata egyre rosszabb lett, persze megpróbálta eltitkolni. Egy idő után az eltávolodás km-ben, és időben is mérhető volt. Az élete az eltávolodás után nem javult, hanem egyre jobban tönkre ment, bekövetkeztek az családi, és anyagi csődök. A sátán boldogan csapott le az áldozatára, és a mézesmadzagot elé dobva teljesen megkötözte az életét.  Az édesanyja továbbra is imádkozott érte, és bízott benne, hogy Isten nem engedi el. Valóban Isten több esetben mentő övet dobott neki, bár ő felismerte, de nem akart vagy nem volt ereje hozzá, viszont nem követte a kijelölt utat.
Ekkor az édesanya újra neki fogott több napon keresztül böjtölt és imádkozott a fiáért, mikor Isten meghallgatta az imát, és Ige által üzent a fiúnak: „És idegen földön, ahol fogva tartatnak, magukba szállnak, és megtérvén az ő fogságuk helyén könyörögnek Hozzád, és azt mondadják: Vétkeztünk, hamisan, és gonoszul cselekedtünk.
És megtérendenek te hozzád teljes szívükből, és teljes lelkükből az ő fogságuk földében, és ahol őket fogva tartják, és könyörögnek te Hozzád, az ő földjüknek útja felé fordulva, amelyet adtál volt az ő atyáiknak, és e város felé, amelyet választottál magadnak, és e házad felé, amelyet a te nevedben építettem.
Hallgasd meg akkor az ő könyörgésüket és imádságukat a Mennyből, a te lakhelyedről, és szerezz nékik igazságot és bocsásd meg a te népednek, hogy ellened vétkezett.
Most azért legyenek a te szemeid nyitva, és füleid legyenek figyelmesek és könyörgésre ezen a helyen. II Krónika 6:37-40
„És megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én orcámat, és felhagy az ő bűnös életmódjával, én is meghallgatom őket a Mennyből megbocsátom bűneiket  és megszabadítom a földjüket.
Most az én szemeim nyitva lesznek, és füleim figyelmesek lesznek e helyen a könyörgésre”II Krónika 7:14-15
Örömmel köszönte meg az anya Isten üzenetét, és boldogan tudatta a fiával, akitől tejes visszafordulást remélt. A fiú felismerte az Úr üzenetét, de nem fordult vissza. Ilyen helyzetre mondja Jézus a következő Igét: „Ha valaki látja, hogy az ő atyjafia vétkezik , de nem halálos bűnt, könyörögjön, és a Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik.  Van halálos bűn, nem ilyenért mondom, hogy könyörögjön”

Vajon ennek az anyának öröm lesz -e az Anyáknapi ünnep, aki látja, hogy a fia él, és mégis halott? Isten szabad akaratot adott minden embernek, hogy ő döntse el, akar -e élni?