A teremtésről szóló történet akkor lett teljessé, mikor Isten a világmindenség és a férfiú után a nőt is megteremtette. A nő, vagyis az édesanya nélkül, hiába lenne olyan ragyogóan tündöklő a nap. Sokszínű, csodás a természet, de a fényekből hiányozna a derűs melegség, és az életből az emberi szépség, hiányozna a család, és vele együtt a gyermekkacagás.
Édesanyák! Most ezeket, a gondolatokat nem csak ez a nap mondatja el a gyermekeitekkel, hanem ezek bennünk vannak, amióta tudjuk, hogy élünk, amióta ki tudjuk mondani ezt a lágy dallamú szót: Édesanyám!
Isten után mindent nekik köszönhetünk, mert ők tették életüket teljessé!
Olyan jó most mindezt elmondani, és talán többször is kellene ezt elmondani, hogy életetek szürke napjait szebbé és boldogabbá tegyük. De higgyétek el, így érezzük mi ezt nap mint nap, mert így kell éreznünk, még ha ez nem is jut mindig kifejezésre. Tudjuk, hogy ezt nem várjátok el állandóan.
Viszont elvárjátok joggal a figyelmességet, a megértést, a segítőkészséget. Ezt szeretnénk mi gyermekek, a mindennapok gyakorlatává tenni.
Szeretnénk úgy ünnepelni, hogy ígéretet teszünk nektek, átvállalunk a ti terheitekből, hogy érezzétek meg a gyermekek megbecsülését. Hadd legyen több mosoly az arcotokon, amely szépíti az életeteket.
Ennél szebb, emberi módon nem is lehetne ünnepelni az Anyák napját! És tudjuk, hogy ti ennél többet nem is vártok tőlünk. Isten áldjon meg Jó Anyám!