I. Parancsolat: „Én az Úr vagyok, a te Istened, Aki kihoztalak téged Egyiptomnak földjéről, a szolgálat házából, ne legyenek idegen Isteneid én előttem!”

Az ember mindenkor emlékezzék az Isten iránt nagy hála- tartozására, a bűn fogságából való szabadítására, Isten minden jótéteményeire. ( Zsolt. 103:2) Tisztelje, és szeresse úgy, ahogy ő erre méltó, teljes szívből, teljes elméből, teljes erőből. (Máté 22:37)

Bűn elhanyagolni Isten megismerését, elfelejtkezni a Tőle kapott jóról, szabadító kegyelméről, és bárkit, vagy bármit elé helyezni szeretetben. Mindaz, amihez jobban ragaszkodunk, ami csökkentheti az Isten iránti szeretetünket, és tiszteletünket, Isten helyét foglalja el a szívünkben, s abból Istent alkotunk magunknak.

II. Parancsolat: „Ne csinálj magadnak faragott képet, amelyek fent az égben, vagy amelyek alant a földön, és semmi hasonlót azokhoz, vagy amelyek a vizekben, a föld alatt vannak. Ne imádd, és ne tiszteld azokat! Mert én az Úr, a te Istened, féltő-szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az Atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.”

Szorgalmasan törekedjék az ember, Isten megismerésére, az Ő kinyilatkoztatása a Szentírás alapján. Ennek Igéivel helyesbítse mindig az olyan könnyen eltorzuló Isten-képet. Vigyázzon arra, hogy minden eszköz, amivel Őt bemutatja, (szó, kép, zene) az Ő szent és tökéletes lényét hitelesen kifejező legyen. Bűn Istenről képet alkotni látható formában a saját elképzelésünk, eszméink által. Bűn szétválasztani, szembeállítani Isten igazságát, és szeretetét, jobban hangsúlyozva egyiket vagy a másikat, eltorzítva azt, hogy Ő féltőn szerető Isten, vagyis, hogy igazságos szeretete nem tűri meg azt az életünkben. Bálványimádók azok, akik saját tanácsukban, és bölcsességükben bíznak, és ugyanakkor elmulasztják figyelembe venni, Isten kívánalmait.

III. Parancsolat: „Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd, mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az Ő nevét hiába felveszi.”

Isten nevét még csak hiába sem ejtsük ki, hanem csak akkor, ha az Ő jelenlétének tudatában Hozzá szólunk, vagy Róla beszélni kívánunk, őszintén, komolyan, méltó módon. Mindent legteljesebb tiszteletben tartsunk, ami Isten bölcs, hatalmas, és tökéletes lényével összefügg. Így pl. az Istentiszteleti helyet, szolgálatot, stb. Bűn mindennemű káromlás Isten neve iránt, mert ez ugyanannyi, mint személyének tényleges megbántása, mivelhogy Ő élő, és mindenütt jelenlévő Isten, aki hallja, amikor a nevét kimondjuk. E parancsolat nem csak a hamis esküt tiltja, hanem Isten nevének könnyelmű említését.

IV. Parancsolat: „Megemlékezzél a szombat napról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át, munkálkodjál és végezd minden dolgodat, de a hetedik nap, az Úrnak, a te Istenednek szombatja, semmi dolgot ne tégy azon a napon, se fiad, se lányod, se szolgálód, se szolgálólányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapudon belül van. Mert hat napon teremtette az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van. A hetedik napon pedig megnyugodott, azért megáldotta az Úr a szombat napját, és megszentelte azt.”

Hat nap alatt tegye lelkiismeretesen minden ember a dolgát, és teljes igyekezetében törekedjék a munka befejezésére, hogy a hetedik napon Isten parancsa szerint megpihenjen! Isten azt akarja, hogy az ember elégedetten tekintsen vissza a heti munkájára, mert Ő is azt tette. Bűn tétlenül élni egész héten át, hanyagolni a becsületes munkát, a kötelességének teljesítését, és a hetedik napon pedig mikor Ünneplésre hívja az Úr, akkor dolgozni! Ez a nap gyönyörűséges lesz mindazok számára, akik Krisztus teremtő és megváltó hatalma jeléül fogadják el.

V. Parancsolat: „Tiszteld Atyádat, és Anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád tenéked”

Soha ne feledkezzék el az ember a szülei iránti hálatartozásról. Ne felejtse el, hogy kiszolgáltatott csecsemőkortól ők segítettek felnőtt emberré válni. Gyermekkorban szükséges engedelmeskedni szavuknak, felnőttkorban pedig fontos, hogy gondoskodjanak róluk.

Bűn idős korban a szülőnek vissza nem adni a tartozást, a gondoskodást, és szeretetet.

VI. „Ne ölj!” Soha ne álljunk bosszút magunkért, sem nyereségvágyból, semmilyen indíttatásból, mert Isten az, aki az igazságot szolgáltatja mindenki felé. Ez a parancsolat vonatkozik a szenvedők, és a nyomorgók elhanyagolására önzésből vagy közömbösségből. Vonatkozik továbbá az egészséget veszélyeztető túlhajszolt munkára is.

VII. Parancsolat: „Ne törj házasságot!” Teljes erkölcsi tisztaságot, kíván ez a parancsolat már a házasság előtt is, (hűség már előre eljövendő „egy”iránt és annak kötelékében).  Csakis olyan tett és viselkedés helyén való, ami építi és erősíti a segítőtársi szövetséget. Bűn a házassági hűség megszegése paráznasággal.

VIII. „Ne lopj!” Becsületes feddhetetlen életet kér ez a parancsolat mindenkitől! Bűn a felebarát tulajdonát, anyagi javait, szándékosan elvenni, vagy önző kapzsi, csaló módon megkárosítani. A 8. parancsolat, elítéli a kizsákmányolást, az emberrablást, igazságot követel az élet legkisebb dolgaiban is. Ha valakit ez a törvény nem tart vissza a lopástól, Isten büntetését semmiképp sem kerülheti el!

IX. Parancsolat: „Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot” Mindenkor csakis az igazat szóljuk egymásról és egymásnak! Soha ne ítélkezzünk a másikról, mert erre nincs erkölcsi alapunk. Ha a másik ember életben bűnt látunk, akkor négyszemközt mondjuk meg neki, a megmentő szeretet indítékával.

X. Parancsolat: „Ne kívánd a te felebarátodnak házát, ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálólányát, se ökrét, se szamarát, és semmi, ami a te felebarátodé!” Űzzünk ki magunkból minden irigységet, féltékenységet, és versengést a felebarátunk iránt!

Bűn felebarátunk társadalmi helyzetét, házastársát, tulajdonát, külső adottságait irigyelni, vagy kívánni. Már a gyökerére sújt a törvény, mielőtt a bűn bekövetkezne. Tartsuk be Isten által kért törvényeket!