Egy misszionárius a pogányok előtt az örök életről prédikált. Egyszer csak a hallgatók közül valaki közbe kiáltott: - A keresztyének és a pogányok között nincsen semmi különbség, mindegyik ember. Mindegyiknek egyformán meg kell halni.
A misszionárius egy pillanatig gondolkodott, majd így szólt: - Hallod -e barátom, láttad -e már az angol helytartó lakását ott a tengerparton?
- Igen, láttam.
- Mi van a felső emeleten?
- Ott van Európa! – válaszolt a hindu, ami annyit jelent az ő szemükben, hogy ott van minden szépség és ékesség, amit az ember csak elgondolhat.
- És mi van abban az épületben legalul?
- A börtön.
- Úgy van.- felelt a misszionárius.
- Fent van a palota, és lenn a börtön. De megfigyelted -e, hogy az épületnek csak egy kapuja van, amelyen mindenkinek át kell menni, a helytartónak és a raboknak… De bent aztán elválnak az utak egymástól. A helytartó felmegy, a rabok pedig lemennek.
Ugyanúgy áll a dolog velünk is! Az örökkévalóságba csak egy kapu vezet: a halál kapuja. Ezen kell mindnyájunknak átmenni, és majd csak ezután lesz a különbség. A hűséges keresztyének felmennek a Mennybe, a gonoszok pedig alámennek a pokolba.
„Aki hisz a Fiúban, örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” ( János 3:36)