Nagyobbik Lányom Angliában él már több mint 14 éve. Nekem soha nem volt békességem abban, hogy magyar emberek külföldre menjenek megélhetés céljából, ezért annak sem örvendeztem, mikor megtapasztaltam, hogy a lányom nem akar haza jönni.
Sokat imádkoztam azért, hogy végre a hazájában találja meg az életcélját, és a reménység ott volt, és ma is ott bennem.
Két éve nem volt itthon látogatóban sem, és nagy örömmel vettem tudomásul a hírt, mikor bejelentette, hogy februárban haza jön 2 hónapra. Tudtam, hogy az imáim meghallgatásra találtak, és lassan a régi vágyam is beteljesedik.
Isten időközben Igékkel biztatott engem.
pl: Ésaiás 43: 5-6 „ Ne félj, mert én veled vagyok, napkeletről meghozom magodat, és napnyugatról egybegyűjtelek. Mondom északnak: Add meg, és délnek, ne tartsd vissza, hozd meg az én fiamat messzünnen, és leányimat a földnek végéről. „
Ezékiel 39:25 „Azért igy szól az Úr Isten: Most már haza hozom Jákób foglyait, és megkegyelmezek Izráel egész házának, féltő szerelemre gyulladok szent nevemért”
Mikor elolvastam az Igéket, olyankor mindig megerősödtem abban a reményben, hogy egyszer el fog jönni az ígéret nekem is. És most bekövetkezett. Amit külön köszönök az Úrnak, hogy még a nagy járvány előtt haza jött, és nem maradt ott abban az idegen országban egyedül, hanem itthon a családja körében tudja átvészelni a mindenki számára nyomasztó, és feszültséggel tele napokat. Isten gondoskodott róla, és haza vezérelte. Dicsősség az Úrnak érte!