Nagy örömmel osztom meg veletek ezt a bizonyságomat is, hisz ez számunkra hatalmas áldás volt.
Mint előző bizonyságomban is említettem már, a kocsink a műszaki vizsgára készült, viszont ez most olyan különleges volt. Nem úgy zajlott le, mint máskor, hanem sokkal egyszerűbben.
A napokban megkérdeztem a férjemtől, hogy mikor lesz szabadnapos, mert akkor a kocsit el kellene vinni a műszaki vizsgára. Egymásra néztünk a kissé furcsa felvetésen, de mindketten komolyan álltunk hozzá.
Valahogy ez úgy hangzott részünkről, mintha csak egy új autóról lenne szó, hogy a szigorú előírások ellenére annak semmi baja nem lehet, simán átmegy a vizsgán. Pedig erről szó sincs, hiszen ez egy tizenéves autó, ami használatban van, vagyis kopnak az alkatrészei, korrodál a karosszériája stb. De mi ezzel nem is foglalkoztunk ekkor.
Korábban átgondoltam, hogy vigyük –e el egy szerelőhöz, aki közel százezer Ft- ért felkészíti a műszaki vizsgára és ott van még maga a vizsgadíj is - vagy inkább ne.
De aztán úgy döntöttem, hogy autószerelő helyett inkább az Úrhoz viszem imában, aki képes egyetlen érintésével akár még megjavítani is, ha mégis gond lenne vele valahol. Tehát, mindketten nagyon biztosnak vettük a vizsgát – Isten kezében lesz, tehát sikerülnie kell.
Ahogy korábban már leírtam nektek a sátán, már az autó porszívózásába is bele akart avatkozni, de az Úr ezt is megoldotta.
A vizsgára való felkészítés a következőkből állt: A belseje kiporszívózva, külseje egy kocsimosónál lemosatva és másnap reggel fél 7-kor készen állt a vizsgázó állomáson.
Persze mindezt megelőzően teljes szívemből imádkoztam, könyörögtem az Úrhoz a kocsi sikeres vizsgájáért! Elmondtam Istennek, hogy nem azt kérem, hogy akkor is engedjék át a műszaki vizsgán, ha olyan hibája van, ami balesetet is okozhatna, és nem is azt kértem, hogy legyen a vizsgabiztos lágyszívű, engedékeny, stb. hanem azt mondtam az Úrnak: „Uram, Te érintsd meg ennek az autónak minden részét, és ha bárhol is van rajta hiba, az javuljon meg – Jézus Nevében.”
Miközben imádkoztam az autóért, az Úr felhozta a szívemben, az adakozást, amit nem tudtam gyakorolni az utóbbi időben, a gyülekezeti közösség hiánya miatt.
Ekkor felálltam, és egy összeget betettem a gyülekezet perselypénzéhez. (A jelenleg sajnos szünetelő gyülekezeti közösség pénztárosi szolgálatát végzem, így a gyülekezet perselypénzét otthon örzöm az Úrnak.)
Higgyetek el, egy percig sem kételkedtem abban, hogy az autó műszaki vizsgája sikerülni fog.
Nehogy félre értsétek, nem adtam ú.n. csúszópénzt az Úrnak, hanem egyszerűen engedelmes voltam neki az adakozásban.
Olyan szépen egyszerűen történt minden, hogy kétségem sem volt a sikeres vizsga felől.
Aznap délelőtt elmentem a boltba, és vásárlás közben egyszer csak megszólalt mögöttem a férjem, én meglepődve pillantottam rá, majd megkérdeztem : Sikerült? -és azt válaszolta: IGEN.
Alig tudtam kijönni a bolt ajtaján, hogy örömömben el ne sírjam magam.
Az ember sokszor elérzékenyül az Úr jóságán. 
Úgy éreztem Ő maga adta nekem ezt a kijelentést, hogy vizsgáztassuk le a kocsit.
Ő adta nekem előre ezt a hitet is, hogy sikerülni fog.
Én pedig kételkedés nélkül hittem benne! Nagyon hálás a szívem, hogy ilyen közel van hozzánk az én Uram!
Napokig hatása alatt voltam ennek az áldásnak. Minden alkalommal a szívem teljes hálájával, örömkönnyek között köszönöm meg Istennek.
Kívánom, hogy ti is éljetek át hasonló bizonyságokat! Ámen



Dózsa Lajosné