Valószínű, hogy sokak számára furcsának tűnhet ez a cím, de egy nemrég megtörtént esemény miatt ezt így érzem.
Van két hasonló kifejezés is, de nem téveszthetők össze egymással, mert amíg az Újjászületés azt jelenti, hogy a keresztyén életed egy teljes megtisztuláson ment át és újjá születtél, addig az újra születés azt jelenti, hogy Isten a halál torkából ragadott ki vagy hozott vissza.
Ehhez azonban, hogy megértsétek ezt a bizonyságot, meg kell osztanom veletek:
Egyik este, miután már nem volt olyan nagy meleg, férjemmel kocsiba ültünk és meglátogattuk a kisebbik lányomat. Ők messze laknak tőlünk egy másik kisvárosban kb. 110 km-re. Egy forgalmas nagyvároson is keresztül kell menni, hogy hozzájuk érkezzünk.
Még fiatal hívőként megtanultuk, hogy mielőtt kocsiba ültünk, mindig imádkoztunk azért, hogy az Úr segítsen meg az úticélunk elérésében és, hogy a visszautunkat is áldja meg. Emellett a férjem mindig hozzáfűzte: „Uram, Te vezesd ezt a gépjárművet, hogy semmi baj nem történjen!” Az évek múlásával azonban ez olyan megszokottá vált, hogy az Úr úgyis velünk van és nem történhet semmi bajunk, hogy elmaradoztak az indulás előtti imáink.
Nos, ekkor is elindultunk az utunkra, imádkozás nélkül. Teljesen megnyugtatott az, hogy a napsütésnek már nem volt olyan nagy ereje és kellemes volt az időjárás.
A városhoz közeledve, eszembe jutott, hogy mennyi közlekedési szabálytalanságot tapasztalhattunk már meg az utakon. Miután beérkeztünk a városba, egy lámpánál kellett várakoztunk, amikor a szomszédos útsávban egy hatalmas szállító -  pótkocsis szerelvényt pillantottam meg.
Az ijesztően hosszú járművet egy fiatal vékonyka fiatalember vezette és fejének ütemes rángatásából arra következtettem, hogy valami zenét hallgatott. Nem tévedtem, mert amikor egy picit letekertem az autónk ablakát, harsogott a hangos zene bentről. Ezután visszafordítottam a fejemet, nem gyönyörködtem tovább benne, gondoltam ennyi volt. Majd miután zöld jelzést kaptunk elindultunk és mellettünk szélsebesen hasított el a szerelvény. Aztán valami miatt mégis akadályoztatva lett, mert lassítania kellett, de én ezt csak később vettem észre. Viszont néhány pillanat múlva már csak azt érzékeltem, hogy a kocsink orra előtt néhány cm-re vágott át előttünk a bal hátsó hatalmas kereke. De azt megtapasztalni, hogy szinte semmi távolság nem volt a két jármű között, valami borzalmas érzés volt. Csak Isten keze volt, amely közénk állt.
 A sofőr valószínüleg nem mérte fel, hogy az előtte haladó járműtől nem tud hagyni annyi távolságot, hogy szabályosan beférjen a pótkocsijával elénk, és mint egy álló járművet úgy előzött meg minket. Mivel mindez szinte egy pillanat alatt játszódott le előttünk, a férjemnek szinte ideje sem volt fékezni, vagy a gázpedálról levenni a lábát, csak annyit láttunk, hogy jobbról, szélsebesen elhúzott mellettünk egy hatalmas szerelvény. Tudom, hogy nem az a soför és nem is a férjem akadályozta meg ezt a balesetet, hanem maga az Élő Isten volt!
Én ebben a pillanatban ledermedtem, és egy szót sem tudtam szólni. Amaz viszont száguldott tovább és hallatszott a szerelvényről a vas csörömpölő hangja.
Úgy éreztem, hogy ebből a halálközeli helyzetből újra megszülettem, és hálás voltam az Istennek, hogy megóvott bennünket egy borzalmas balesettől.
Természetesen sokáig hatása alatt voltam a történteknek, hiszen nem mindennap történik ilyen velünk.
Egy kis időt eltöltöttünk a lányoméknál majd egy fél órával később már visszafelé haladtunk tőlük.
Nagyon örültem mikor visszafelé már majdnem átértünk a városon, de egy újabb lámpánál sajnos újra meg kellett állnunk. Majd miután szabad jelzést kaptunk tovább folytattuk az utunkat, de hátunk mögül hirtelen elénk vágott egy másik autó és balra lefordult a kereszteződésnél. A baj csak az volt, hogy a két autó között szinte semmi távolság nem maradt és nagyon kevesen múlott, hogy bele nem ütköztünk a hátuljába. Újra csak nagyon hátborzongató volt az egész! Így megtapasztalni az ilyen forgalmi szituációkat… amikor a vezető nem méri fel a kellő távolságot, hogy befér - e a biztonságos előzéskor, hanem vakmerően belevág! Vagy összejön, vagy nem! Ezt még filmen látni is borzasztó, nem pedig részesévé lenni.
Isten keze megóvott mind a két balesettől, és ezáltal sikeresen haza segített bennünket. Ezután még egy ideig úgy éreztem magam, hogy újra születtem! Újra születtem, mert élek, pedig a sátán mindent megtett, hogy elveszítsen bennünket. Sajnálatos és szomorú, hogy naponta halnak meg emberek, a mások felelőtlensége miatt. Mindenki rohan, bele a vak sötétségbe, a beláthatatlan kanyarokba, a ki nem számított távolságokba, mert valami készteti. Felgyorsult a világ, mindenki sietni akar.
Én ismét és sokadszorra is hálát adok Istennek, hogy nem az érdemünk szerint, hanem a kegyelme által megsegített bennünket! Ámen.