Férjemmel kereskedelemben dolgozunk. Mindig nagyon hálásak voltunk az Úrnak azért, mert sok üzlet hétvégén is nyitva tart, de az a bolt, ahol mi dolgozunk, csak hétfőtől péntekig van nyitva, így csak a hétköznapokat kellett munkával töltenünk. A szabad hétvégéink nem azért voltak fontosak számunkra, mert azokat pihenéssel kívántuk tölteni, hanem mert számunkra a hétvége teljes mértékben Isten szolgálatáról szól. Évek óta, már házasságunk előtt is együtt, egy gyülekezetben szolgálhatjuk Istent. A közös szolgálatot szintén Isten ajándékának tartjuk, hatalmas kapocs és el nem múló, folyton megújuló közös cél az, ha egy házaspár egy területen szolgálhatja Istent.
Nemrég adódott egy ledolgozandó szombati nap. Ezen a szombaton kiemelkedően nagy forgalom volt az üzletünkben, így főnökünk jogosan vetette fel, hogy nem elhanyagolható bevételt eredményezne a cégnek, ha ezen túl szombati napokon is nyitva tartanánk. Amikor ezt megtudtuk, nagyon elkeseredtünk a férjemmel. A szombatok számunkra vagy evangélizációs munkával, vagy ifjúsági órával telnek, melyeken a részvételt nem hanyagolhatjuk el, hiszen jórészt mi tartjuk ezeket az alkalmakat. Úgy döntöttünk hát, elkeseredés helyett imában visszük Istenünk elé a megoldandó problémát. Egy néhány hétig nem esett szó a szombati nyitva tartásról a munkahelyen, úgy gondoltuk, talán mégsem kerül beváltásra a terv. Megnyugodtunk e felől. A mai napon azonban főnökünk örömmel újságolta el, hogy bejelentette a hivatalos szerveknél az új nyitva tartást, mely a szombati napokat is magában foglalja. Ismét felmerült bennünk a kérdés: „Hogyan tovább a szolgálatban, hogyan végezhetjük emellett 100%-osan Isten munkáját?”. Egészen kis idő múlva a szívembe egy megmagyarázhatatlan nyugalom költözött. Arra gondoltam, hogy én elképzelhetetlennek tartom az én Istenemről - Akit hosszú évek óta ismerek, és valóban soha-soha nem csalódtam Benne – hogy látva a szívünket, amely bár kicsit sem tökéletes, de valóban ég az Ő szolgálatáért és látva a helyzetet, hogy szükség van ránk, mindennek ellenére megengedné azt, hogy a megélhetésünk miatt le kelljen mondani a szolgálatról, vagy éppen teljes kimerültséggel végezni azt. Nos, jól ismerem az én drága Uramat, hisz pár perce hívott a férjem, hogy beszélt a főnökkel, akit igazán nagylelkűvé tett Isten felénk, hisz azt mondta, hogy a szombati munka bennünket nem érint. Hát nem csodálatos az Úr?! Akarta látni, hogy a szívem bízik Őbenne… és megadta a vágyamat. Micsoda örömet ad ez a bizonyság… Dicsőség Istennek ezért!
Évek alatt sok mindent megtapasztaltam arról, hogy milyen Istent szolgálni. Biztosan tudom, hogy ha Ő valóban rád bíz egy szolgálatot, az könnyű és gyönyörűséges lesz számodra. A legnehezebb körülmények között is képes tüzet gyújtani benned a szolgálatod iránt. Azért a szolgálatért, amelyet Isten megmásíthatatlanul neked szán, képes vagy emberi örömökről és minden másról lemondani csakhogy ne fél szívvel, hanem teljes szívvel végezhesd azt. Ha az Úr látja az elkötelezettséget a szívedben, elhárítja az eléd gördülő akadályokat és nap, mint nap harcol érted, hogy tarts ki és erősítsd tovább az Ő népét. Istennek szolgálni a legszebb hivatás ezen a földön…
Nemrég adódott egy ledolgozandó szombati nap. Ezen a szombaton kiemelkedően nagy forgalom volt az üzletünkben, így főnökünk jogosan vetette fel, hogy nem elhanyagolható bevételt eredményezne a cégnek, ha ezen túl szombati napokon is nyitva tartanánk. Amikor ezt megtudtuk, nagyon elkeseredtünk a férjemmel. A szombatok számunkra vagy evangélizációs munkával, vagy ifjúsági órával telnek, melyeken a részvételt nem hanyagolhatjuk el, hiszen jórészt mi tartjuk ezeket az alkalmakat. Úgy döntöttünk hát, elkeseredés helyett imában visszük Istenünk elé a megoldandó problémát. Egy néhány hétig nem esett szó a szombati nyitva tartásról a munkahelyen, úgy gondoltuk, talán mégsem kerül beváltásra a terv. Megnyugodtunk e felől. A mai napon azonban főnökünk örömmel újságolta el, hogy bejelentette a hivatalos szerveknél az új nyitva tartást, mely a szombati napokat is magában foglalja. Ismét felmerült bennünk a kérdés: „Hogyan tovább a szolgálatban, hogyan végezhetjük emellett 100%-osan Isten munkáját?”. Egészen kis idő múlva a szívembe egy megmagyarázhatatlan nyugalom költözött. Arra gondoltam, hogy én elképzelhetetlennek tartom az én Istenemről - Akit hosszú évek óta ismerek, és valóban soha-soha nem csalódtam Benne – hogy látva a szívünket, amely bár kicsit sem tökéletes, de valóban ég az Ő szolgálatáért és látva a helyzetet, hogy szükség van ránk, mindennek ellenére megengedné azt, hogy a megélhetésünk miatt le kelljen mondani a szolgálatról, vagy éppen teljes kimerültséggel végezni azt. Nos, jól ismerem az én drága Uramat, hisz pár perce hívott a férjem, hogy beszélt a főnökkel, akit igazán nagylelkűvé tett Isten felénk, hisz azt mondta, hogy a szombati munka bennünket nem érint. Hát nem csodálatos az Úr?! Akarta látni, hogy a szívem bízik Őbenne… és megadta a vágyamat. Micsoda örömet ad ez a bizonyság… Dicsőség Istennek ezért!
Évek alatt sok mindent megtapasztaltam arról, hogy milyen Istent szolgálni. Biztosan tudom, hogy ha Ő valóban rád bíz egy szolgálatot, az könnyű és gyönyörűséges lesz számodra. A legnehezebb körülmények között is képes tüzet gyújtani benned a szolgálatod iránt. Azért a szolgálatért, amelyet Isten megmásíthatatlanul neked szán, képes vagy emberi örömökről és minden másról lemondani csakhogy ne fél szívvel, hanem teljes szívvel végezhesd azt. Ha az Úr látja az elkötelezettséget a szívedben, elhárítja az eléd gördülő akadályokat és nap, mint nap harcol érted, hogy tarts ki és erősítsd tovább az Ő népét. Istennek szolgálni a legszebb hivatás ezen a földön…