Azt hiszem, hogy szinte mindannyian elmondhatjuk magunkról, hogy ez az év kezdete is tele volt megpróbáltatásokkal. Olykor-olykor meggyengülünk, és mikor Isten azt látja, hogy valóban alább hagy az erőnk, akkor felemel bennünket a porból. Ilyenkor nagyon szégyelljük magunkat, hisz tudnunk kellett volna már az elején, hogy Isten nem hagy jobban bennünket kísérteni, mint amannyit mi el tudnánk viselni.
Ilyen pironkodásom volt a mai reggelen, mikor az imádkozás, Bibliaolvasás után a következő Igerészt kaptam:

„Bízzad azért csak magadat Ő reá, és légy békességben, ezekből jó származik reád.
Végy csak oktatást az Ő szájából, és vesd szívedbe az Ő beszédét!
Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorházadból.
Vesd a porba a nemes ércet, és a patakok kavicsaiba az ofiri aranyat.
És akkor a Mindenható lesz a te nemes érced, és a te ragyogó ezüstöd.
Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te orcádat Istenhez emeled.
Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te útiadon világosság fénylik.
Hogy ha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztasága által szabadul meg.”
(Az Ige rész a Jób 22 könyvéből való)

Miután elolvastam az Igeszakaszt, és a Szentlélek lefordította számomra Isten üzenetét, végtelen hálát éreztem szívemben.
Ez az Igeszakasz nem csak Jóbnak szól, hanem nekem is, és nem csak nekem, hanem, mindannyiunknak.
Mi az üzenet számunkra is? Az, hogy teljes mértékben bízzuk magunkat az Úrra! Minden féltett kincset dobjunk félre, csak Ő legyen, Akire tekintünk, az Ő beszédét zárjuk a szívünkbe, kövessük Őt! És ha már nem lesz az Úr és közöttünk semmi gát, akkor majd meghallgat, és útainkon világosság fénylik. Ha majd azt tesszük, ami kedves előtte.
És ha így tudsz élni, akkor meghallgat az Úr, akkor majd sikerül minden, amit elgondolunk, és útainkon világosság fénylik.
Elgondoltam, milyen jóságos a mi Atyánk, Aki látva a próbákban meggyengült állapotunkat, mint egy mankót nyújtja felénk az Igét. Teljes útmutatást belefoglalva.
Hála szakadt fel a szívemben az Úr jósága miatt, és sokáig a szívemből szakadtak fel a könnyek.

Másik bizonyságom: Gyülekezeti házunk 2db. konvektorral van fűtve. A legutóbbi alkalomkor nem sikerült bekapcsolni a fűtést, a próbálkozások hatására pedig a gáz oly mértékben áradt a helyiségbe, hogy nem lehetett megtartani az alkalmat sem. Hét közben szóltunk a gázszerelőnek, aki azonnal felmérte és elhárította a veszélyes hibákat mind a két helyiségben. Mikor fizetésre került a sor, azt mondta, hogy ő az egyháznak felajánlja ezt az ingyenes javítást. Megdöbbentünk, mert a mai világban, van -e még valaki, aki a másiknak ingyen megtesz bármit is? Isten áldja meg érte nagyon Őt!

A harmadik bizonyságom: Körösszakálba járunk missziózni, több mint másfél éve, és Isten kegyelméből már egy gyülekezet is létrejött. A helyiséget, ahol az alkalmakat tartottuk, mindig a Polgármester Úr engedélyezte a kultúrtermükben. Az épület azonban lebontás végett, nem üzemel, a jövőben így kilátástalan lett minden.
Imádkoztunk a gyülekezettel egy imaházért, ahol az alkalmainkat tarthatjuk. És a napokban értesítették a gyülekezetvezetőt, hogy a Baptista imaházat rendelkezésünkre bocsájtják, és már meg is kötötte a szerződést a két egyház.
Miután meghallottam, csak síni tudtam ismét, mert nem csak egy épületet kaptunk Körösszakálon, hanem egy templomot. Templomot, Isten házát! Nagy a mi Istenünk!!! Dicsőség Néki mindenért!!!