Egyik este az internet előtt ülve olvastam a David Wilkerson tanításából egy részletet. A sorokat olvasva, egyre inkább éreztem, hogy átjár a feddés engem is, ami a mai gyülekezeteknek szól. A világ bejött a gyülekezetekbe, nincs a bűnnel szemben semmi gyötrődés az emberekben, természetesnek veszik a szakadásokat, a Szent Szellem nélküli alkalmakat. Szomorúság fogott el, és éreztem Isten megszólított, mert változást akar az én életemben is.
És ekkor a missziós gyülekezetünkből, egy fiatalember kérte a segítségemet, a Facebookon keresztül, mert elvesztette a diákigazolványát és a többi iratait. Nagyon el volt keseredve, mert busszal jár be az iskolába, ezért másnap reggel szükség lenne rá.Gyorsan megvigasztaltam, hogy imádkozzon az elveszett dolgokért, és ha hittel teszi, és megegyező az Isten akaratával meg is adja neki. Néhány mondatban kitértem Isten jóságára, és olyan nyugalmat éreztem magamban, mert éreztem, hogy Isten megsegíti őt.
Hirtelen én is kaptam segítséget, mert eszembe juttatta az Úr, hogy a lányomék, Debrecenben, ezekben a percekben is próbálnak a Dicsőítő csoporttal, és ők is imádkozhatnak a kérésért. Gyorsan sms-ben a fiamnak megírtam, aki technikusként ott szolgált velük és szünetben rögtön imádkoztak. A testvérek minden kételkedés nélkül kérték az Urat, hogy segítsen az elveszett iratok megtalálásában.
Éjszaka miközben felébredtem megköszöntem az Úrnak, hogy meghallgatta az imákat, és megsegítette a fiatalembert. Nyugodt és biztos érzés volt bennem végig. Aztán reggel, jött egy telefonhívás, és a lányom boldogan újságolta, hogy meglettek az iratok, Isten meghallgatta az imánkat. Nagyon boldog voltam. Miután kinyitottam a laptopomat, és láttam, hogy engem is értesített a fiatalember az örömhírről, még jobban megerősödött bennem, az egységben, hittel, való ima meghallgatása.
Dicsőség az Úrnak érte, hogy élő bizonyságként még jobban megerősített az Ő közelségére. Azt mondja az Úr:
„Ha az igazak kiáltanak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket” Zsolt.34: 18