Még ma is szívesen emlékszek vissza arra a 2000.09.10-i napra, mikor Nochta Pali szolgált Hajdúsámsonban, és a földesi gyülekezetünk több tagja is elment oda. Pali egy világtalan fiatalember, de annál inkább rajta volt Isten kenete. (Többször mondta talán neki még jobb is, mert nem látja a világ megbotránkoztató dolgait.)
Az Igehirdetés után előrehívás volt, és én is igyekeztem megragadni a lehetőséget, hogy az Úrtól jövő nekem szánt üzenetet átvegyem. Hosszú sor állt előttem, de senki nem tudott volna lebeszélni róla, hogy maradjak a helyemen. Miután rám került a sor, Pali megfogta a jobb vállamat, és a nélkül, hogy megismert volna, azt mondta:- Az Úr kardot adott a te szádba, hogy harcolni tudjál a sátánnal! De ezt csak arra használd, és nem másra!
Majd tovább folytatta:- Add ide a két kezed! A te kezed, mind a kettő beteg. –És hozzá kezdett érte imádkozni. Miután elparancsolta a kezemről a betegség démonját, elmondta, hogy az én kezem mostantól meggyógyult. Jézus meggyógyította, de jön majd vissza a sátán kísérteni, megmondja, hogy a gyógyulás nem történt meg, és érezni fogom újra azt az érzést. Jézus nevében el kell utasítani a sátánt, mert a gyógyulásom a hitemtől függ!
Felejthetetlen volt ez a nap számomra több szempontból is:                    
- Isten imaharcosává hívott el engem!
- Kijelentette neki az Úr, az akkori betegségemet.
- És az Úr gyógyítani tudott rajta keresztül!

Megjegyezni kívánom, hogy valóban beteg volt mind a két kezem, mert édesanyám gondozása miatt ekcémát kaptam.
Az is igaz volt, hogy kísértett a sátán több esetben, de a hitem legyőzte, és meggyógyult a kezem. Több éve már nem jött elő a viszketési tünet.
Nochta Palit ismertem, mert a fiammal tanult a Teológián. Mivel azonban Ő világtalan volt, a sok imakérő ember között nem ismert fel, még a hangom alapján sem, mert nem kellett beszélnem. A Szent Lélek volt, Aki kijelentette neki.
Dicsőség az Úrnak az ilyen odaszánt szolgálókért, akik nem fáradnak bele Isten munkájába, hanem tenni akarnak. A szellemi ajándékok, amiket kapunk, nem a miénk, mert mi csak használjuk őket Jézus Krisztus dicsőségére!