Még a napokban emlékeztünk meg Nagypéntekről és Húsvétról, amikor is felidéztük az ünnep eseményeit. Jézus bevonult Jeruzsálembe, ahol pálmafaágakat lengetve hozsánnát, és nem sok nap múlva „feszítsd meg”-et kiáltozott a nép. A hozsánna és a „feszítsd meg” között óriási a jelentés különbség! Jézus nem tett semmit az idő alatt, hogy a királynak kijáró dicsőítés után nem sokkal, már az életét akarják kioltani: Ki ez, ha nem a sátán???? A sátán, aki belement a népbe, és az ellen lázította fel őket, aki bűntelen volt! Ki volt, aki elárulta? Júdásba belement sátán!
Jártál már úgy, hogy valakiért mindent megtettél, és pontosan ellenkező hatást váltottad ki benne? Így szenvedett az Úr is, ok nélkül, de Ő bűntelen volt!
Elgondolkozok azon, ma is előfordul, hogy aki az előbb még dicsért, talán a másik pillanatban arcul üt. De miért? Igen könnyű rá a válasz. Azért mert a sátán embereket használ fel a te megalázásodra, fájdalomkeltésedre. Gyakran olyan embereket biztat fel, akitől nem is várod, és nem is érdemled meg! A sebek sokkal mélyebbek, hogy egy bocsánattal el lehetne elintézni. Keresztyén vagy a szívedben nem szabad haragnak lenni, de a sebek, amik tátongva még fájdalmat hoznak elő benned, megkeserítik a szívedet. Néha feljön bennünk egy kérdés: Miért tette ezt velem? Ne kérdezz, hanem tudjad, hogy a sátán volt! A néhány betűs bocsánat, semmit nem jelent már akkor, mikor a szívedben mélyén érzed a fájdalmat. „Nem haragszok, de most még nem tudok mosolyogni rád, talán holnap, vagy néhány nap múlva.”- szoktuk mondani. A sebek begyógyulnak, de a hegek ott maradnak továbbra is. Megkeseredsz, és idő kell neki, hogy eloszlasd a fejedben a miért-et, ami talán soha nem válaszolódik meg.
Gondoltál már rá, hogy vajon életed során hányszor lengettek a fejed fölött pálmafaágakat, és hányszor kiáltoztak rád feszítsd meg-t?? És ugye ott volt benned mindig a „miért”?
Bántottak már meg olyan emberek, akik osztályon aluliak voltak hozzád képest, vagy koruknál fogva több tiszteletet kellett volna adniuk?
És gondoltál már arra, hogy hány ember mondhatja ezt el, amit te? Lehet pontosan te lőtted ki azt a sátán által megtervezett nyilat, ami majd halálra sebezte embertársadat.
Mi emberek fájdalmat kapunk, és fájdalmat adunk a másiknak. És most kell ezt kérdezni: Miért?????????? Mert bennünket is felhasznál a sátán! Mit tegyünk, hogy ne adjunk, és ne kapjunk sebeket, ami fájdalommal jár? Egyetlen megoldás van csak: Én, te, és mindenki Jézus útján járjon, ami maga a szeretet! Nem lesznek sebek, nem maradnak hegek, és szeretetet adsz és kapsz mindenkitől! Lehetne már a földön is ÉDEN? Igen, de ez az embereken múlik!
Írta: Dózsa Lajosné