A közhit szerint falun élni azért jó, mert ott a lakosok számíthatnak egymásra. Régen, ha valakinek elfogyott a fűszere, rögtön szaladt a szomszédba, és a kedves szomszédasszony azonnal adott neki, nemcsak fűszert, hanem mellé egy kis kóstolót is. De ahogy tudjuk, a mai világból eltűnik minden feltétel nélküli szép és jó. Mindez csak lassan- lassan épp úgy, mint ahogy a színes ruhadarabok, egyre fakóbbá válnak, és a végén az eredeti színüket is elveszítik.
Emlékszek egy kis történetre, ami kb. 3 éve történt.
Munkából jöttem éppen haza, mikor odaszaladt hozzám valaki és kérte, hogy segítsek, mert tőlem nem messze ájultan fekszik egy nő a földön. Gyorsan odafutottunk, és valóban láttuk, hogy komoly baj van. Miközben arra gondoltam, hogyan segíthetnék, előjött a zöldséges, és karba tett kezekkel higgadtan megjegyezte, hogy nem kellene ájulásig beszélgetni az utcán.
Odafutottam a másik boltoshoz egy pohár vizet kérni, de az azt felelte, hogy nincs pohár, nem tud adni.
Kétségbeesetten nyomtam le a kocsma ajtó kilincsét, ahol egy fiatalember dolgozik. Mondtam, hogy sürgősen szükségem lenne egy pohár vízre, mert egy asszony rosszul van. A fiatalember a leggyorsabb mozdulattal elővett egy poharat, megtöltötte vízzel, és átnyújtotta nekem. A villanyfényben láttam a pohár csillogását, erős falú pohár volt, ami a biztonságot még jobban jelképezte. Abban a percben ez a pohár víz mást jelentett, mint általában. Ez a víz segítséget, életet, értékes kincset jelentett. Odasiettem vele a földön fekvő nőhöz, és lassú kortyokban itatni kezdtem vele. Minden vízcsepp, amely bejutott a szervezetébe, erőt adott a számára.
A pohár víz, melyet a fiatalember adott, életet mentett. Ő nem kérdezett semmit, csak cselekedte azt, amit régen és ma is minden embernek tennie kellene ilyen helyzetben!
Ez a pohár víz nemcsak a betegnek, nekem, talán a segítőkész fiatalembernek, de Istennek is az emlékezetében maradt.
Lássuk csak hogyan is: Tudomásomra jutott, hogy a fiatalember komoly beteg. Orvosi vizsgálatok tömkelege következett. Én beszéltem a nővérével és megkérdeztem, hogy imádkozhatunk -e a gyülekezetben a bátyja gyógyulásáért. A nővére megköszönte, amivel beleegyezését adta az imádkozáshoz. És ekkor a testvérekkel elkezdtük a böjtöt és imaláncot 1 héten keresztül. Eltelt egy néhány hét, és újra találkoztam nővérével, sőt vele és jó hírt közöltek velem. A betegségéből meggyógyult, már dolgozik. Mosolyogva hallgattam, és áldottam az Urat ezért.
Egy pohár víz, mely életet mentett akkor, és nem gondolta volna senki, hogy a Jó Isten nem felejti el, hanem hálából az ő életét is megmentette.
Emlékszek egy kis történetre, ami kb. 3 éve történt.
Munkából jöttem éppen haza, mikor odaszaladt hozzám valaki és kérte, hogy segítsek, mert tőlem nem messze ájultan fekszik egy nő a földön. Gyorsan odafutottunk, és valóban láttuk, hogy komoly baj van. Miközben arra gondoltam, hogyan segíthetnék, előjött a zöldséges, és karba tett kezekkel higgadtan megjegyezte, hogy nem kellene ájulásig beszélgetni az utcán.
Odafutottam a másik boltoshoz egy pohár vizet kérni, de az azt felelte, hogy nincs pohár, nem tud adni.
Kétségbeesetten nyomtam le a kocsma ajtó kilincsét, ahol egy fiatalember dolgozik. Mondtam, hogy sürgősen szükségem lenne egy pohár vízre, mert egy asszony rosszul van. A fiatalember a leggyorsabb mozdulattal elővett egy poharat, megtöltötte vízzel, és átnyújtotta nekem. A villanyfényben láttam a pohár csillogását, erős falú pohár volt, ami a biztonságot még jobban jelképezte. Abban a percben ez a pohár víz mást jelentett, mint általában. Ez a víz segítséget, életet, értékes kincset jelentett. Odasiettem vele a földön fekvő nőhöz, és lassú kortyokban itatni kezdtem vele. Minden vízcsepp, amely bejutott a szervezetébe, erőt adott a számára.
A pohár víz, melyet a fiatalember adott, életet mentett. Ő nem kérdezett semmit, csak cselekedte azt, amit régen és ma is minden embernek tennie kellene ilyen helyzetben!
Ez a pohár víz nemcsak a betegnek, nekem, talán a segítőkész fiatalembernek, de Istennek is az emlékezetében maradt.
Lássuk csak hogyan is: Tudomásomra jutott, hogy a fiatalember komoly beteg. Orvosi vizsgálatok tömkelege következett. Én beszéltem a nővérével és megkérdeztem, hogy imádkozhatunk -e a gyülekezetben a bátyja gyógyulásáért. A nővére megköszönte, amivel beleegyezését adta az imádkozáshoz. És ekkor a testvérekkel elkezdtük a böjtöt és imaláncot 1 héten keresztül. Eltelt egy néhány hét, és újra találkoztam nővérével, sőt vele és jó hírt közöltek velem. A betegségéből meggyógyult, már dolgozik. Mosolyogva hallgattam, és áldottam az Urat ezért.
Egy pohár víz, mely életet mentett akkor, és nem gondolta volna senki, hogy a Jó Isten nem felejti el, hanem hálából az ő életét is megmentette.