Szinte nincs is olyan keresztyén, aki ne küzdene ezzel, hogy akarattal vagy akaratlanul, de bele esik újra és újra a bűnbe.
Van, aki hitben erős, hamar felismeri a vétkét, és igyekszik rendezni az Úrral.
Van olyan is, aki elidőz a számára nem is olyan ismeretlen területen, de a lelkiismerete felébreszti, hogy tévúton jár, és egy idő után feláll.
Sajnos azonban van olyan keresztyén, aki tudja is, hogy rossz irányba megy, de azzal magyarázza, hogy nagy az Isten kegyelme, és még egy kicsit ott időz. Tehát tudatosan van távol Istentől.
Az a baj, hogy ez esetben a sátán gondoskodik arról, hogy jól érezze magát, és ne vágyjon ki a kátyúból. Erre mondja az Úr: „Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosítottak, megízelvén a mennyei ajándékot, és részesévé lettek a Szent Léleknek. És megízlelvén Istennek jó beszédét, és a jövendő világnak erőit. És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint kik önmaguknak feszítik meg az Istennek ama Fiát és meggyalázzák azt.” Zsidók 6:4
Ha a Bibliából ismert személyekre gondolunk, mint Saul és Dávid, ők is elestek, sőt Dávidnak még nagyobb bűne volt, mint Saulnak, de Dávid tudott igazán bűnbánatot tartani a bűnei felett. Meg tudta igazán bánni azt, amit cselekedett, és Isten megbocsátott néki.
Saul viszont nem rendezte bűneit Istennel, és meg is lett a jutalma.
De, ha a Tékozló fiúra, és Péterre gondolunk, ők is bűnbánatot tartottak a bűneik felett, míg Júdás bűnbocsánat nélkül elment és saját maga szabta ki magának a büntetését.
És sorolhatnánk tovább az ismert személyeket, akik elestek, de bűnbánatot tartva visszataláltak az Istenhez, vagy azokat, akik bűnbánatot nem gyakorolva elkárhoztak.
És alátámasztva azt, hogy a bűnbeesés után, milyen fontos lerendezni mindent az Úrral a következő Ige is megerősíti: „..ha vakok volnátok, nem volna bűnötök, ámde azt mondjátok, hogy látunk, azért a ti bűnötök megmarad”
VIGYÁZZUNK HÁT, HOGY MIUTÁN ELESÜNK, MINÉL ELŐBB ÁLLJUNK FEL, MERT VAGY IDŐNK, VAGY ERŐNK NEM LESZ A MEGÚJULÁSRA!!!!