A napokban olvastam az interneten David Wilkerson: „Hová lett a gyötrődés?” c. tanításának egy részletét.
Nagyon szíven ütött az igazság, ami a mai egyházra, a ma emberére vonatkozik. Olyan tökéletes boldogságban, biztonságban elüldögélünk hétről hétre a gyülekezetben, mivel tudjuk, hogy az Úr megváltott bennünket, és várjuk az Ő visszajövetelét.
De vajon tényleg rászolgáltunk -e arra a nagy nyugalomra? Rendben van körülöttünk minden? Tiszta a szívünk, és tiszta kezeket emelünk fel? Engedjük -e magunkban a Szentlelket működni, hogy figyelmeztessen a bűneinkre?
Tudjuk, hogy bűnmegvallásra bűnbocsánatot nyerünk. De lehet csak elhadarni, csak megszokásból bocsánatot kérni az Úrtól vagy őszintén megbánni és szívszaggató fájdalommal sírni a bűneink felett…? Ahogy Wilkerson írja „gyötrődni” a bűnök felett. Isten a szíveket vizsgálja, és látja, ha csak száddal mondod ki, vagy gyötrődsz, mély fájdalommal a bűneid felett.
Jár a bűnbocsánat? Nem érdemből kapjuk, hanem mint mindent, csakis kegyelemből. Mi keresztyének tudunk -e bűneink felett igazi megbánást tanúsítani? Nem más előtt kell ceremóniát csinálni, sajnáltatni magunkat, vagy éppen ellenkezőleg, eltusolni a bűnt, barátokat magunk mellé állítva, és úgy tenni, mintha a másik lenne a hibás mindenért.
Nem testvérem saját magad csapod be, saját vermedbe esel, mert az Úr magasra emeli fel az igazságot, hogy mindenki meglássa. Igen minden rejtett bűnre, az igazság fénye rávilágít, és akkor meglátod magad, hogy milyen bűnt takargattál, milyen vak és bölcstelen voltál. De ezzel nem lesz vége, mert a meg nem vallott bűn, bűn marad! „A bűn zsoldja pedig halál!!! „
Bárki legyél is, és rendezetlen bűneid van, legyen a David Wilkerson tanítása számodra kivezető út a halálból! Legyen figyelmeztetés, mindannyiunk számára, mert nem csak ti, hanem mindannyian megállunk az Isten előtt és számot kell adni cselekedeteinkről. Jó, ha már itt a Földön összetört szívvel megyünk a mi Urunk elé, hogy meglássa a mi gyötrődésünket bűneink felett.