„Hogyan tudnák a pásztorok megóvni a gyülekezetüket, miközben lecsökkentik az evangelizációs munkát?
Ha Isten népe nem tekinti első számú feladatának a lelkek megmentését, akkor gyorsan teret nyer az Igehirdetések, dicsőítések kritizálása, a vezetőség bírálgatása.
A gyülekezet nem ötcsillagos étterem, ahol a szószékről inyencségeket tálalnak fel, hanem egy munkás kantin!
Ha az embernek dolga van, nem ér rá kritizálni. Amelyik ló húz, az nem rúg”( Reihnhard Bonnke)


„Amikor Saul – Aki később Pál Apostol lett, találkozott Jézussal a damaszkuszi úton, ezt kérdezte tőle: „Uram! Mit akarsz, hogy tegyek?( Ap.csel 22:10)
És itt kezdődik a mi utunk is, egy egyszerű kérdéssel. Nem azzal, hogy „Mit akarsz tenni az életemmel?” hanem „Uram, mit akarsz, hogy tegyek az életemmel” (Daniel Kolenda)


„A gyülekezetek nem elitklubok a tökéleteseknek, hanem kórházak betegeknek, a sérülteknek, és a nyomorultaknak, ahol azok, akik egy kissé erősebbek, segítik azokat, akik még gyengék.
Akik megbocsájtást nyertek megbocsátanak. A gyógyultak, gyógyítanak, a megvigasztaltak megvigasztalnak.
Nem az a feladatunk, hogy még jobban lenyomjuk az embereket, ha már amúgy is lent vannak. Úgy kell rájuk tekintenünk, mint az ördög áldozatai, és ahelyett, hogy megvetjük őket, a megértés olajával kellene kenegetni sebeiket, hogy átéljék a gyógyulást és az örömöt. „
(Reinhard Bonnke)