A Biblia egyetlen másik könyvhöz sem fogható. Mi, akik naponta forgatjuk, tudjuk jól, hogy mindig rejt valami újat számunkra, amikor kinyitjuk, nem számít hanyadjára tesszük ezt...
A 22. karácsonyom lesz az idei, ebből a 7. azóta, hogy személyesen ismerem Jézust, és mégis meg tudott lepni egy új üzenettel, az Ige jól ismert részéből, a karácsonyi üzenetből.

„Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét; És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!” /Lukács 1, 30-33/

 Először is egy kérdéssel kezdeném. Milyen érzés az, ha valaki hátrafelé lépni kényszerül? Ha például a munkahelyén alacsonyabb pozícióba kerül vagy egy másik helyen megbecsülték, és hirtelen elveszti a neki járó tiszteletet? Ezt nagyon nehezen viselnénk el, abban reménykedünk, hogy sosem következik be, mindig csak magasabbra szeretnénk lépdelni a ranglétrán. Az előbb felsoroltak miatt annak az esélye, hogy egy ilyen szituációt önként vállalunk, gyakorlatilag kizárt… Pedig ez történt meg akkor, Jézus születésének éjszakáján. A Menny dicsőségét otthagyva, a tiszteletet – mi Őt körülvette – nem tekintve lejött ide, a Földre. Megdöbbentő! Még a leírások is csak sejtetik azt a Paradicsomot, mi odafenn vár ránk, és Jézus mindezt nem sajnálta – értünk.
 Ezen túl nem csak, hogy lejött… Nem egy acélos, felnőtt, sérthetetlen testet kapott, hanem egy védtelen, emberi szemmel kiszolgáltatott gyermekként született meg. Mit megtett értünk?! Értitek? Feladta a Nevét, rangját, lakhelyét, távol került szeretett Atyjától, az utánozhatatlan szépségű Mennytől. És elindult küldetésének útján, mindezt azért, hogy hatalmát velünk megossza. Nem akar egyedül uralkodni, a szeretteivel akarja ezt megtenni – Veled és velem is. Micsoda alázat ez??

Második üzenete ennek az ünnepnek, hogy Isten nagyszabású tervei is egész kicsiben kezdődnek el. A világ megváltásának hatalmas terve a Földön csupán egy kisgyermek születésében lett láthatóvá, akik tehát csak szemmel láttak, nem szívvel hittek, nem is ismerhették fel a csodát. Mert hogyan tettek az ottani emberek? Ahogy sokszor mi is… Nem fogadták el, hogy Jézus a Megváltójuk, hiszen ismerték szüleit, látták, ahogyan felnőtt, saját gondolataik, beszűkült látásuk elrekesztették őket attól, hogy észrevegyék – a próféciák épp a szemük láttára teljesülnek be.
 Pedig IGAZ! Egy apró jellel indult, és 30 év kellett hozzá, mire a terv szemmel látható módon elindulhatott, Jézus látványos szolgálatával. További 3 év kellett ahhoz, hogy be is teljesedjen a megváltás műve a bűnöktől. Pedig tökéletes alanya volt Jézus ennek a folyamatnak, szoros kapcsolatban élt együtt Istennel. Ezt látva ne siettessük Urunkat azzal kapcsolatban, hogyan, mennyi idő alatt végzi el tervét rajtunk keresztül!  A végén mit mondhatott Mesterünk?
 
„Mikor azért elvette Jézus az eczetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét.”/ Jn 19,30/

Tehát csodáljuk karácsonykor Jézus alázatát is, s merítsünk erőt, reményt, hogy Isten tervei kezdetben a szemeink előtt egész kicsik lehetnek, de nagy dicsőség a vége!