Máté 25:34-40
„Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.
Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? Vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? Vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.”

Milyen csodálatos érzés tudni azt, hogy a Királyok Királya, aki hatalmasabb mindeneknél, és Övé a világmindenség, mégis gondolt rám, egyszerű és hibákkal teli emberre. Helyet készített nekem és Neked az Ő országában, hogy örökké közel tudhasson magához. Amíg azonban itt élünk e világban, tudnunk kell, hogy Istennek minden napunkkal terve van. És egy odaszánt keresztény számára a mindennapunkra vonatkozó terv nem csak arról szól, hogyan akar az Úr ma megáldani ENGEM? Hanem az Isten akaratából való terv keresésének fontos része, hogyan akar ma az Úr MÁSOKAT megáldani rajtam keresztül? Isten arra vágyik, hogy az ő gyermekei valóban fényként tündököljenek a sötét világban. A fénynek egyik fontos tulajdonsága, hogy a közelében láthatóvá válnak az őt körülvevő dolgok. Lásd meg, mi vesz körül Téged! Lásd meg a segítséget kérő kezeket, a mosolyra váró szemeket! Lásd azokat az embereket, akik egy esélyt várnak Tőled, mert te talán éppen abban a helyzetben vagy, hogy lehetőséget adhatsz. Isten mindenkinek megadta, megadja az esélyt. Nekünk talán van jogunk bírálni bárkit is? A sötétségben elveszett emberek vágynak a fény felé. Légy Te az, aki kicsiny fényeddel mutatod az utat Jézus tündöklő világosságához.
Pintér Béla így ír az egyik énekében: „Mi az igaz Isten tisztelet? –Meglátogatni az árvát és az özvegyet. Elmenni a szegényhez, a nincstelenhez, és megosztani vele a kincseket.” Oszd meg a kincseidet, amit az Úrtól kaptál. Legyen az fizikai, vagy lelki segítség, ha időt hagysz rá, a Szent Szellem megmutatja Neked, hogy kincseidből bőven jut másoknak is.  Legyünk más, mint a világ. Nyújtsunk segítő kezet annak, akibe mások belerúgnak. Ma, amikor mindenhol önzés, és gyűlölet pusztít, mi vagyunk a Krisztusi szeretet képviselői ezen a Földön. Hadd legyen büszke ránk az Úr. Ezen a héten hadd nézhessen le ránk mosollyal: ők az én Atyámnak áldottai, akikben az én szeretetem lakozik és az ő cselekedeteikkel megmutatnak a világnak engem.
Légy áldott, légy áldássá! – Ezt kívánom mindannyiunknak erre a hétre.