Még hetvenhétszer is???
„Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? Még hétszer is?
Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.”
Máté 18:21-22
Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.”
Máté 18:21-22
Gyakran elgondolkodom azon, hogy egy-egy kérdésünk, gondolatunk, amit mi természetesnek ítélünk, hányszor csal mosolyt Jézus arcára… Keresztényként nap, mint nap azon dolgozunk, hogy egyre inkább hasonlatosakká váljunk Jézus Krisztushoz, mégis sokszor oly mértékig emberek vagyunk, hogy az Úr gondolatai egyes dolgokról igencsak magasan felülmúlják a mi elképzeléseinket.
Nézzük csak meg a fenti kis történetet Péterről. Péter a kedvencem a tanítványok közül. Ő volt az, aki bármilyen témával, elő mert állni a Mesternél… ő volt, aki elindult a vízen… és minden hibája ellenére Ő volt az, aki felismerte, hogy akit követnek, nem más, mint Krisztus, az Élő Isten Fia. Szóval ő a megbocsátás nehéz témáját vetette fel Jézusnak. Péter még egy válaszlehetőséget is adott a Mesternek a megbocsátással kapcsolatban: „-Még hétszer is?” Ebből a kérdésből kiérthető, Péter úgy érezte, hogy természetesen ennyiszer lehetetlen megbocsátani, és talán biztos is volt abban, hogy ezt Jézus sem kérné egy embertől. Micsoda megdöbbenés lehetett számára hallani Jézus válaszát: „még hetvenhétszer is.” Hűha! Ez megvalósíthatatlannak hangzik. Péter bizonyára meglepődött, hogy a számára túlzásnak vélt hétszeri megbocsátás ilyen sokszorosára nő a Mester tanítása szerint. Péter elcsodálkozhatott a válaszon. Ma Te és én képzeljük magunkat Péter helyébe, amint sétálunk a Mester nyomdokaiban és fülünk hallatára mondja ezt: „még hetvenhétszer is.”!
A legtöbb ember úgy gondolja, csak akkor fogad el valaki szájából egy tanítást, ha az illető példát mutatott az adott dologban, vagyis hitelessé teszi azt, amit mond. Jézus igazán hitelessé tette mindezt. Próbáltam végiggondolni az elmúlt hónapban tett mulasztásaimat, bűneimet az Úr felé… lehetetlen összeszámolni, de sajnos biztosan több mint hetvenhét, és ez csak egy hónap az életemből. Olyan könnyedén jön a szánkra, hogy „Bocsáss meg Uram!”, mert tudjuk jól, hogy a megbocsátás működik. Dicsőség legyen Neki ezért! De működik-e a megbocsátás a mi részünkről is?
„Ha megbocsátjátok az embereknek vétkeiket, megbocsát néktek is Mennyei Atyátok.” Máté 6,14. „Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek.” Máté 7:2
Jézus igazságos. Semmi mást nem vár a bocsánatáért cserébe, mint bűnbánatot és azt, hogy te is megbocsáss embertársaidnak. Ezt ötven darab „Mi Atyánk” imádság, vagy temérdek adakozás sem váltja ki.
Vajon kinek fontos a megbocsátás? Neked, vagy annak, aki megbántott? Nyilván jól fog esni az embertársadnak, ha már nem haragszol rá, azonban mégsem ez a legfontosabb. A te szívedben felszabadul rengeteg hely arra, hogy Jézus megtöltse azt szeretettel és örömmel. A megbocsátás lépése nem könnyű, de hasonlatos ahhoz, amikor Péter a vízre lépett, és Jézust figyelte. Amíg Jézus vezet téged ebben a folyamatban, addig sikeresen véghez tudod vinni. Ő elkészíti a szíved talaját arra, hogy gyökerestől kihúzhasd a harag, bosszú szülte gazokat onnan.
Felmerülhet a kérdés: „Azzal, hogy megbocsátok, elismerem azt, hogy nem volt helytelen, amit velem tettek?” – Ez nem feltétlenül igaz. A megbocsátással azt ismerjük el, hogy a gonosz felhasználva embertársunkat munkálkodott az adott dologban, de nem adunk sikert neki azzal, hogy sebekkel megmérgezze az életünket. Vagy éppen a megbocsájtással elismerhetjük azt, hogy tudunk adni új esélyt egy esendő embertársunknak, ahogyan mi is számtalan esélyt kaptunk. A gonosz azon munkálkodik, hogy megfosszon az örömödtől, a szabadságodtól. A harag az egyik közkedvelt kötele, amivel hosszú évekig képes megkötözni valakit.
Személy szerint én azt tapasztaltam meg, hogy a legegyszerűbb már a csirájában elfojtani a megbántottság érzését. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem kell megbeszélnünk a helyzetet az érintettel, de ne engedjünk akkora teret a megbántottság szülte haragnak, hogy az túl nagy helyet vegyen el a szívünkből. Hogyan lehetséges ez? Nem egyszer megéltem már, hogy a szavak gonosz nyilait felfogta egy pajzs, amely előttem volt, és nem engedte, hogy a nyilak a szívemig hatoljanak. Nos, Jézustól kaphatjuk ezt a pajzsot (a Hit pajzsát). Használjuk minden nap!
Pintér Bélának erre is van egy nagyszerű éneke: „Homokba kell írni a szót, ami annyira fájt, hagyni kell, hadd vigye a szél. Homokba írni a bűnt, amivel megbántott más, mielőtt megjegyezhetnéd.”
Nézzük csak meg a fenti kis történetet Péterről. Péter a kedvencem a tanítványok közül. Ő volt az, aki bármilyen témával, elő mert állni a Mesternél… ő volt, aki elindult a vízen… és minden hibája ellenére Ő volt az, aki felismerte, hogy akit követnek, nem más, mint Krisztus, az Élő Isten Fia. Szóval ő a megbocsátás nehéz témáját vetette fel Jézusnak. Péter még egy válaszlehetőséget is adott a Mesternek a megbocsátással kapcsolatban: „-Még hétszer is?” Ebből a kérdésből kiérthető, Péter úgy érezte, hogy természetesen ennyiszer lehetetlen megbocsátani, és talán biztos is volt abban, hogy ezt Jézus sem kérné egy embertől. Micsoda megdöbbenés lehetett számára hallani Jézus válaszát: „még hetvenhétszer is.” Hűha! Ez megvalósíthatatlannak hangzik. Péter bizonyára meglepődött, hogy a számára túlzásnak vélt hétszeri megbocsátás ilyen sokszorosára nő a Mester tanítása szerint. Péter elcsodálkozhatott a válaszon. Ma Te és én képzeljük magunkat Péter helyébe, amint sétálunk a Mester nyomdokaiban és fülünk hallatára mondja ezt: „még hetvenhétszer is.”!
A legtöbb ember úgy gondolja, csak akkor fogad el valaki szájából egy tanítást, ha az illető példát mutatott az adott dologban, vagyis hitelessé teszi azt, amit mond. Jézus igazán hitelessé tette mindezt. Próbáltam végiggondolni az elmúlt hónapban tett mulasztásaimat, bűneimet az Úr felé… lehetetlen összeszámolni, de sajnos biztosan több mint hetvenhét, és ez csak egy hónap az életemből. Olyan könnyedén jön a szánkra, hogy „Bocsáss meg Uram!”, mert tudjuk jól, hogy a megbocsátás működik. Dicsőség legyen Neki ezért! De működik-e a megbocsátás a mi részünkről is?
„Ha megbocsátjátok az embereknek vétkeiket, megbocsát néktek is Mennyei Atyátok.” Máté 6,14. „Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek.” Máté 7:2
Jézus igazságos. Semmi mást nem vár a bocsánatáért cserébe, mint bűnbánatot és azt, hogy te is megbocsáss embertársaidnak. Ezt ötven darab „Mi Atyánk” imádság, vagy temérdek adakozás sem váltja ki.
Vajon kinek fontos a megbocsátás? Neked, vagy annak, aki megbántott? Nyilván jól fog esni az embertársadnak, ha már nem haragszol rá, azonban mégsem ez a legfontosabb. A te szívedben felszabadul rengeteg hely arra, hogy Jézus megtöltse azt szeretettel és örömmel. A megbocsátás lépése nem könnyű, de hasonlatos ahhoz, amikor Péter a vízre lépett, és Jézust figyelte. Amíg Jézus vezet téged ebben a folyamatban, addig sikeresen véghez tudod vinni. Ő elkészíti a szíved talaját arra, hogy gyökerestől kihúzhasd a harag, bosszú szülte gazokat onnan.
Felmerülhet a kérdés: „Azzal, hogy megbocsátok, elismerem azt, hogy nem volt helytelen, amit velem tettek?” – Ez nem feltétlenül igaz. A megbocsátással azt ismerjük el, hogy a gonosz felhasználva embertársunkat munkálkodott az adott dologban, de nem adunk sikert neki azzal, hogy sebekkel megmérgezze az életünket. Vagy éppen a megbocsájtással elismerhetjük azt, hogy tudunk adni új esélyt egy esendő embertársunknak, ahogyan mi is számtalan esélyt kaptunk. A gonosz azon munkálkodik, hogy megfosszon az örömödtől, a szabadságodtól. A harag az egyik közkedvelt kötele, amivel hosszú évekig képes megkötözni valakit.
Személy szerint én azt tapasztaltam meg, hogy a legegyszerűbb már a csirájában elfojtani a megbántottság érzését. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem kell megbeszélnünk a helyzetet az érintettel, de ne engedjünk akkora teret a megbántottság szülte haragnak, hogy az túl nagy helyet vegyen el a szívünkből. Hogyan lehetséges ez? Nem egyszer megéltem már, hogy a szavak gonosz nyilait felfogta egy pajzs, amely előttem volt, és nem engedte, hogy a nyilak a szívemig hatoljanak. Nos, Jézustól kaphatjuk ezt a pajzsot (a Hit pajzsát). Használjuk minden nap!
Pintér Bélának erre is van egy nagyszerű éneke: „Homokba kell írni a szót, ami annyira fájt, hagyni kell, hadd vigye a szél. Homokba írni a bűnt, amivel megbántott más, mielőtt megjegyezhetnéd.”