„Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg Volnál, vagy hév. Így mivel Lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én Számból.” Jelenések 3:15-16

Pintér Bélának van egy régi éneke ezekkel a szavakkal: „Jó reggelt Isten drága népe! Gyorsan ébredj föl…” A napokban gyakran dúdolgattam ezt a dalt, hiszen egy olyan beszélgetésben volt részem keresztény testvérekkel, amely egyrészről elszomorított, másrészről még inkább felébresztett engem. Elkeserítő megtapasztalni, hogy a vallásosság, a megszokások, a langymeleg állapot váltotta fel a régen oly tüzes odaszánt életet. A beszélgetés alkalmával meg kellett értenem, amit először semmiképpen sem akart elfogadni a szívem… a sátán ellopta a keresztényektől a legfontosabb alappillért, amelyen a valódi keresztény élet áll. Igen, ellopta a HITET Isten gyermekeinek szívéből. Nem arról van szó, hogy nem hisznek Istenben, hiszen már csak a szokás hatalmának engedve sem jutnának el idáig… de nem hisznek több mindenben annál, mint amit kézzel foghatóan látnak maguk körül. Nyissuk ki a szemünket és lássuk meg… az ördög a keresztények túl nagy részénél elérte azt, hogy megtartják az Istentiszteleti alkalmaikat, melyeket saját maguk terveznek meg… eléneklik az énekeiket… és itt szó szerint éneklésről beszélünk… alkalom végén kedvesen mosolyognak és hazamennek a „civil” életükbe. A gyülekezet ajtajában leteszik a gyülekezeti tisztségüket, amely bizonyos elvárásokkal járna Isten felé, s majd a következő héten ismét felveszik az ajtóban a szükséges mosollyal együtt… Pedig a Szent Szellem minden gyülekezetben munkálkodni akar. A Szent Szellem nem csupán éneklésre késztet a dicsőítés alkalmával, hanem el akarja érni, hogy meglásd Isten szentségét és megértsd, ahhoz, hogy Hozzá még közelebb kerülj, bizony neked is meg kell szentelődnöd, a Lélek a dicsőítés alkalmával bevezet az Úr trónja elé, ahol meglátod milyen hatalmas Isten és milyen apró vagy te… a Lélek arra késztet, hogy meglásd az Úr tekintetét, amely vezet és tanácsol téged. Igen, vezetést ad Isten. Igen, próféciákat ad Isten. Igen, látást ad Isten. Kijelenti magát Neked és nekem. Nem csak régen történt így, hanem ma is van mondanivalója az Úrnak Feléd. Egy testvéremtől hallottam a következő mondatot: „Isten ma sem változott, Isten Lelke ma sem gyengült el, mi emberek változtunk meg.” Miben változott meg a ma embere? Talán nem jár olyan gyakran a gyülekezetbe, talán nem vállal szolgálatokat, talán nem rendez programokat? Nos, ezekben nincs hiány. A ma keresztény embere egy dologban hibázik: NEM HISZ A LÉLEK MUNKÁJÁBAN. Kételkedik a próféciákban és csak akkor hajlandó hinni a látásokban, ha azok már beteljesedtek, sőt még a beteljesülés után is képes megmagyarázni, hogy csak véletlenül következhetett be. Elhallgattak a gyülekezetekben a próféták, mert nem hittek neki a saját testvéreik.  Hová tart a nép Isten vezetése nélkül? Hiszen minden módot elvetnek, amellyel Isten vezetést akar adni az övéinek. Sem a dicsőítésben való elmélyülés, sem a próféciák, látások nem kapnak fontossági helyet a keresztény életben. Hidegek ezek a keresztények? Dehogyis, hiszen imádkoznak megtérésekért, imádkoznak megújulásokért… Csak éppen bezárják az ajtót a Szent Szellem előtt, amikor el akarja hozni ezeket, és megkeserítik Őt a hitetlenségükkel. Sajnos marad energia kinevetni és kigúnyolni azokat a testvéreiket, akik még hisznek Isten csodáiban, akik kitartanak Isten ígéretei mellett annak ellenére, hogy látható dolgokba kapaszkodhatnának. Elég-e a több évtizedes hívő életet felmutatni Istennek? Elég-e hétről-hétre gyülekezetbe járni és énekelni, hangos Ámen-eket mondani? Elég-e pozíciót betölteni? Az Ige válaszol: „mivel Lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én Számból”. Nagyon komoly kijelentés ez az Úr részéről. Gyakran mondjuk, hogy Isten senkit sem vet el… ez így igaz, senkit sem vet el, aki Hozzá közeledik, de akinek szíve hit nélkül van Isten csodái felé, bizony kivettetik: „Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem.”(Máté evangéliuma 15. 8.)

Komoly szavak ezek, és komolyak a fent leírt mondatok is, de az idők végén nem hunyhatunk szemet a gonosz munkája felett.

Ne szégyellj HÉV-nek lenni! Ne félj szembe menni az árral! Ne félj hinni Isten csodáiban, ne félj átadni magad a Szent Szellemnek és ne félj attól, ha kijelentést ad neked a jövőről, vagy arról, hogy melyik úton kell járnod! Ne félj attól, ha a Lélek megtanít a Mennyei nyelvre, vagy olyan dologra késztet, amelyre emberileg nincs érthető magyarázat. Ne félj! Inkább légy azon kevesek egyike, akiken keresztül igenis el fog indulni az ÉBREDÉS, amelyről oly sokan lemondtak már. Légy az, akire büszkén néz le a Te Atyád és tárd ki a szívedet a Szent Szellem előtt, Aki által nagy dolgokat fogsz cselekedni Isten országáért, és ne félj, ha kinevetnek téged ezért, hiszen maga a Mennyei Király teszi majd a te fejedre az Igazság Koronáját, mert bár sokan elvesztették az út közben, de te megtartottad a legfontosabbat, a HITET.

„Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam:
Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését.” (II. Tim.4:7-8)