„Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az Úrtól pedig elfordul szíve! Olyan lesz, mint a bokor a pusztában, nem remélheti, hogy eljön valami jó. Ott tengődik kövek közt a pusztában, a szikes, lakatlan földön.
De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét.” Jeremiás könyve 17: 5-8

Jól ismertem mindig is ezt az igét a Bibliából, de a napokban igazán közel került hozzám ez az ige. Ahogy olvassuk, áldott az az ember, aki Istenben bízik, és az Úrtól várja a segítséget. Sokszor beleeshetünk abba a hibába, hogy egy probléma esetén embereknél keressük a megoldást, bízunk és hisszük, hogy majd ő segít, majd ő megoldja. És ez a legnagyobb hiba, amikor elfelejtjük, hogy van egy hatalmas Istenünk, aki kézben tartja a dolgokat, akihez bármikor és bármivel fordulhatunk, és aki tud is rajtunk segíteni.
Az Úr adta, hogy közösségben éljünk egymással, és hogy szeressük embertársainkat, viszont nem tudjuk megoldani az életüket, a nehézségeiket. Egy dolog van, amit tehetünk és ez a legfontosabb, az hogy imádkozunk egymásért. Hiszen egyedül Isten képes helyreállítani dolgokat, kihozni próbákból. Ha az élő Istenre tekintünk nem fogunk csalódni, jön a segítségünkre, ha teljes szívvel hozzá fordulunk és tőle várjuk a megoldást. De hogyha emberben bízunk, akkor bizony csalódás érhet. Mert emberként meg vannak a korlátaink, amiket nem tudunk túllépni, ajtók, amik bezáródhatnak előttünk. És miért is van ez így?
Azért, hogy egyedül az Úrban bízzunk és hogyha baj van, akkor hozzá forduljunk.

Nem azzal van a baj, hogy szeretem a másikat, tisztelem és megbízom benne, de nem szabad túlzásba vinni ezt a szeretetet és nem lehet olyan emberi kapcsolat, amit Isten elé lehetne helyezni. Vannak emberek, akik szinte már rajongásig szeretik, imádják a másikat, a társukat, vagy barátjukat. Ez viszont nem jó és ezt Isten sem nézi jó szemmel, hiszen egyedül Ő méltó a mi imádatunkra.
Mi emberek olyan változékonyak vagyunk, egyszer így gondolkozunk, máskor már egészen másképp…egyszer így érzünk, máskor már meg is változnak az érzelmeink…egyszer szeretünk a másik pillanatban már nem…ígérünk és nem tartjuk be…a magunk hasznát keressük és nem a másét és van, hogy érdekkapcsolatokban élünk. És persze még lehetne folytatni a sort. Mert igen, sajnos ezek mi vagyunk. Kell változnunk és törekedni mindig a jobbra, de igazán tökéletesek itt a földön nem leszünk! Ezért nagyon fontos, hogy egy bizonytalanra nem építhetjük fel az életünket.
De van egy jó hír! Velünk ellentétben, ott van Valaki, aki soha nem hibázik…akinek hatalmas türelme van felénk…aki őszintén, érdek nélkül szeret…aki mindig a legjobbat látja bennünk…akinek az ígéreteire lehet építeni, mert megtartja amit ígért. Ő az élő, hatalmas Isten. A legjobb barátom. És hiszem, hogy a tiéd is!

Addig az ember nem ismeri fel, amíg igazán nem csalódott senkiben, de sajnos ez elkerülhetetlen dolog. És ugyanakkor fájdalmas is, mert fáj az, amikor csalódunk a párunkban, a legjobb barátunkban, vagy épp valamelyik családtagunkban, egy olyan személyben, akiben nagyon bíztunk. Aki ígérgetett, de nem tartotta be szavát, hazudott, vagy az egyik percben még azt mondta, hogy szeret és soha nem hagy el, a másik percben meg kilépett az életedből. Ez nagyon nehéz, de ott van Isten, aki csak arra vár, hogy hozzá menj az összes problémáddal. Amikor csalódsz az életben és az emberekben, Ő tárt karokkal vár, hogy megvigasztalhasson. Akármikor mész hozzá mindig lesz ideje a számodra és soha nem hagy el, meghallgat, tanácsot ad és bekötözi vérző szívedet. Az Ő „telefonja” soha nem kapcsol hangpostára és soha nem lesz pillanatnyilag nem kapcsolható. Mindig el lehet érni, még éjfélkor, hajnalban, vagy napközben, egyszóval bármikor. Tudja, hogy néha fájdalmat okozunk egymásnak, épp ezért szeretné, hogy benne bízzunk és hogy rá bízzuk az életünket, rá építsük az életünket, a jövőnket, az álmainkat.

Kedves Olvasó! Talán már te is átélted a csalódás fájdalmát, de lehet épp azt mondod, hogy rád mindez nem vonatkozik. Azonban emberként, tele hibákkal, még ha nem is akarjuk van, hogy megbántjuk a másikat, csalódást okozunk és csalódunk. És nem azt akarom mondani, hogy hagyjunk fel minden emberi kapcsolattal. Nem! Mert szükségünk van egymásra, arra, hogy közösségben éljünk. Tudnunk kell megbocsájtanunk, tudnunk kell tovább lépnünk és elfelejtenünk. De ne helyezzünk egyetlen kapcsolatot sem Isten elé. Hogyha a legfontosabb kapcsolat az életünkben az Úrral való kapcsolatunk, akkor fog működni minden más, akkor áldás lesz a kapcsolatainkon. Azonban míg ezt nem értjük meg igazán, addig csak csalódások érnek és még több sebet kapunk. Ezért bármi ér bennünket a hétköznapokban öröm, vagy bánat, elsőként az Úrhoz menjünk oda, Őt keressük, mert Ő az igazi tanácsadó, aki mindig csak a javunkat akarja!