„Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében. Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott; A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek,...” /2Péter 1,2-4/

Kegyelemből tudjuk, hogy valóban bőséggel áll rendelkezésünkre, hiszen megváltottjai vagyunk Jézusnak. De ha visszapillantunk elmúlt napjainkra, akkor bizony a békesség sokszor hiányzik a szívünkből. Ismerjük már annyira az Igét, hogy tudhatjuk, ha valamit ígér, az úgy is van. Ha egy lehetőséget elénk tár, meg is tanít rá, hogyan éljünk vele.

Kegyelemre és békességre akkor juthatunk hát el, ha megismertük az Urat, ahogy kapjuk is a magyarázatot. S jól meggondolva valóban nem létezhet emberi szív békességben Isten ismerete nélkül. Lehet bár nagy vagyon, az nem véd meg a betegségtől, egy jó párkapcsolat, de azt is csak tökéletlen emberek alkotják. Ideig-óráig talán lelhetnek menedéket a félelmek és aggodalmak elől, de akkor sem létezik szikla szilárd békesség, csak az élő Isten személyében.

A következő mondatban még nagyobb kincsek tárulnak fel előttünk. „Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való”. Még ma sem fogom talán teljesen fel, hogy mit jelent ez a minden. Nemrég meg kellett értenem, hogy bekorlátoztam az életemben a Mindenhatót. Bizonyos területeken és dolgokban, azután, hogy én magam is próbálkoztam, és fuccsba mentek a terveim, mikor már féltem, aggódtam eleget, és teljesen megsemmisültem, letettem az Ő kezébe a dolgot. De csak a saját köreim után, ami békétlenséget, fájdalmat szült a szívemben és olyan terhek kerültek így a vállamra, amiket soha nem kellett volna cipelnem. Pedig olyan szelíd szeretettel tanít az Ige. A feltámadt Úr mondja nekünk, hogy békességünk lehet, „mivelhogy” (nem csak azt mondja, hogy van, és kész, hanem meg is magyarázza) ajándékot kaptunk erre. Az aggodalmaink azért értelmetlenek, mert mindent megkaptunk, amire szükségünk lehet az életben. A minden pedig MINDEN. Azt jelenti, hogy testi, lelki és szellemi értelemben is gondoskodott már előre, és gondoskodik a mai napig rólunk az, Aki teremtett. Dicsőség Istennek ezért! Sokszor hajlamosak vagyunk már csak szép szavakként kezelni a Biblia sorait, pedig nem azok, élő beszéd ez mind a mai napig. Ha pedig Jézus meghalt, és feltámadt ezzel eltörölve a mi bűneinket és betegségeinket, akkor vádolhat-e még valaki minket? Akkor van-e helye a betegségnek a testünkben? Jogos-e a félelmünk a holnappal kapcsolatban? Nem… hidd el, Testvérem az Igének… nem! Ha egy múló betegség, amiből a testedet az Úr szabadította meg visszajönne, akkor bátran nemet mondhatsz neki, és nem közelíthet hozzád! Ha a holnap anyagi terhei folytonos aggodalomban tartanak, utasítsd bátran vissza! Elfogadva ezeket, kimondatlanul kétségbe vonjuk Isten szavát. Nem hagyjuk működni a természetfelettit, és néha ráfogjuk, hogy talán Isten valamiért egy-egy nehézséget újra megengedett. Tudom, hogy taníttatunk sokszor próbák és sebek által. Ezt nem vonom kétségbe. Csak abban hibáztam én magam is, hogy nem használtam azt a bőséges tárházát az ajándékoknak, amiért Jézus meghalt. Ő diadalt aratott a halálon, így az örök élet a miénk! Győzött a bűn felett, így ellenállhatunk a gonosznak és közelében maradhatunk a Királynak! És a sebeiben gyógyultunk meg, így nem kell a betegségeinkkel tovább együtt élnünk.

Ahogy a sorok végén olvashatjuk még: Ő választott ki és hívott el, az akarata szerint, mert egyenként értékesek vagyunk a számára. Ezen túl még ígéreteket is adott, hiszen terve van velünk itt a földön, és az örökkévalóságban egyaránt. Az ajándékok azért vannak, „hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek”- tudta jól az Úr, hogy magunktól nem menne.

Ezeket megértve, gyakorolva és hálákat adva érte Istennek, békességben pihenhet a szív és kegyelemben fürödhet a lélek.