„Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.” (Máté 5, 8)

Annyiszor és olyan elszántan keressük a boldogság titkát… Próbálkozunk különféle módszerekkel, tűzünk ki célokat, hogy ha ezt elérem, azt megveszem vagy másik munkám lesz, akkor biztosan boldog leszek, nem lesz már aggodalom, sem szomorúság… De ez mind csak hiú ábránd!

Hiszem, hogy az örömmel teli életre való törekvés kedves az Úr előtt. Hát ki szeretné a Teremtő Istentől jobban azt, hogy így lásson minket? Éppen ezért a Biblia sorai közt számtalan tanáccsal ellát minket ezen a területen is. Ebből az egyik egyszerű, de annál inkább elgondolkodtató Igével foglalkoznék. A fent leírt sor mindenkinek ismerős lehet a boldogmondásokból. Én is számtalanszor hallottam már és szívet melengető rész számomra. Egyszer azonban élesen hatolt a szívembe: boldogok, akiknek a szívük tiszta… Megfordítva is emésztgettem a mondatot, akiknek tiszta a szívük, azok boldogok… Néha ilyen egyszerű a magyarázat szorult helyzetünkre! Ez határozza meg lelkiállapotunkat… Mi van a szívünkben. Olyan egyszerű a körülményekre mutogatni, hogy az anyagi helyzet, a tágabb gazdasági környezet, a munkahely, a főnök, a szomszéd miatt folyt el a boldogságunk, csak lassacskán, cseppenként vagy egy pillanat töredéke alatt lett dühünk martalékává… Minden és mindenki közrejátszik rajtunk kívül. Én ma azt mondom, hogy ennek nem kell így lennie… rajtunk múlik! A Biblia állít valamit és a tapasztalataink is. Ezek lehetnek ellentétesek is, csak gondoljunk egy hosszú, fájdalmakkal teli házasságra… Mennyi seb esik, mekkora a rombolás. Akkor nem volna igaz, hogy nem jó az embernek egyedül lenni?! Oh, dehogynem! Csupán az ember képes elrontani a tökéletes tervet… Annyit azonban már megtanultam, hogy Isten Igéje igaz, mindenekfelett, s ha valamit nem látunk megvalósulni, az csupán a mi hibánk!

Tehát a boldogságunk egyik fontos kulcsa a szívünk állapotával függ össze. Ha kinyitjuk az aggodalomnak, az lesz úrrá rajta és messze sodorjuk magunkat az áhított örömteli állapottól. Ha túlontúl ragaszkodunk valamihez, amit Isten kiemel az életünkből vagy nem úgy mennek a dolgok, ahogyan mi szeretnénk, akkor lázadással és engedetlenséggel lesz tele a bensőnk. „Az embernek bolondsága fordítja el az ő útát, és az Úr ellen haragszik az ő szíve.” (Példabeszédek 19, 3)

A szívünkben mindig van valami… vagy a jó lakozik benne vagy a rossz vesz diadalmat, amelyiknek megnyitjuk a kapuját. És ez van hatással ez egész testünkre, gondolatainkra és beszédünkre, ahogy az Igében is olvassuk: „Mert a szívnek teljességéből szól a száj.” (Máté 12, 34) Egyértelműen meghatározza kommunikációnkat, másokkal és bátran merem állítani, hogy Istennel is. Bűnös gondolatokkal, vádlással, keserűen nem tudunk hálát adni Istennek az imánkban. És az ilyen szívből fakadó beszédeket a körülöttünk lévő emberek sem hallgatják szívesen. Ha a rossz elönti a szívünket, előbb vagy utóbb, de megmérgezi a hitünket is. Kevésbé látjuk a láthatatlant, elmosódnak az ígéretek, és végeláthatatlan távolodás kezdődik Istentől. Ez az oka annak, hogy boldogtalanok vagyunk! Nem a körülmények, hanem az, ahogyan mi reagálunk rá! Hogy úgy tekintjük, mint próbát, átmeneti nehézséget, amiben a mi Urunk mindig velünk van? Vagy egyből miért?-eket dobálunk, és kételkedni kezdünk az Atyában? Ha a szívünk tiszta, akkor elégedettséggel és örömmel tölti be az, Akit a trónra ültettünk, az élő Isten. Ezért szól a jó tanács: „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.” (Példabeszédek 4, 23)

Ha mégsem sikerült megtenni ezt, akkor egyetlen dolgunk az, hogy a zsoltárossal imádkozunk: „Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.” (Zsoltárok 51, 12)

Isten helyreállít… Igen megint! Igen, még akkor is, ha már hetedjére kéred a héten! Csak lásd be, azok boldogok, akiknek tiszta a szíve!