„Ki az közületek, a kinek barátja van, és ahhoz megy éjfélkor, és ezt mondja néki: Barátom, adj nékem kölcsön három kenyeret, mert az én barátom én hozzám jött az útról, és nincs mit adjak ennie;  az pedig onnét belőlről felelvén, ezt mondaná: Ne bánts engem: immár az ajtó be van zárva, és az én gyermekeim velem vannak az ágyban; nem kelhetek fel, és nem adhatok néked? Mondom néktek, ha azért nem fog is felkelni és adni néki, mert az barátja, de annak tolakodása miatt felkél és ád néki, a mennyi kell.” Lukács 11:5-8

Szeretem Jézus példázatait. Szeretem azt, hogy Ő maga és az Ő üzenetei nem maradnak rejtve az Őt követők előtt. Az Úr akarja, hogy értsük Őt, pontos útmutatást, mintát ad nekünk az életünk minden területére. Tekintettel van a mi emberi mivoltunkra, és olyan példázatokat hoz elénk, melyeket a hétköznapi, behatárolt felfogású ember megérthet. A fenti példázat is egy egyszerű történet, mely megannyi mélységes üzenetet nyújt nekünk.

A példázat szövegkörnyezetét vizsgálva azt láthatjuk, hogy Jézus elvonult imádkozni, beszélgetni az Ő Atyjával, visszatérve pedig a tanítványok arra kérték Őt, hogy tanítsa őket imádkozni. Elképzeltem, hogy a tanítványok látva Jézus bensőséges beszélgetését Istennel, megkívánták ezt a kapcsolatot, vágytak arra, hogy tudjanak imádkozni. Jézus ekkor osztja meg a „Mi Atyánk” című imádságot a tanítványokkal, mely imádság mai napig fontos irányadóként szolgál mindannyiunk számára. Ezen fontos momentum után hangzik el a fenti példázat, mely egyértelműen Jézus imádsággal kapcsolatos tanításához kapcsolódik. Megmutatja, milyennek is kell lennie az embernek, aki az Úrhoz folyamodik.

A példázatban azt láthatjuk, hogy egy baráthoz éjfélkor megérkezik az ő barátja egy hosszú útról, de nincs mit enni adnia neki, így akkor, az éjszaka közepén felkeresi a barátját, és kenyeret kér tőle. Nézzük, ki kit is jelképez a példázatban számunkra; a barát, aki segítségért fordul, mi vagyunk, akik imában keressük Istent. A barát, akihez segítségért fordulnak, maga az Úr. A hosszú útról érkezett, éhes barát pedig mindaz, akin segítenünk kell imáinkban, akinek lelki eledelre van szüksége.

Ennek fényében vizsgáljuk meg, a példázat alapján milyennek is mutatja be Jézus a barátot, aki segítségért fordul, és mit is mutat ez nekünk lelki értelemben:

-          Barátként fordul az Úrhoz.
-          Nem csak „hivatalos időben” keresi meg az Urat, vagyis nem csak vasárnap a gyülekezetben kezdi el keresni Istent, hanem ahogyan Isten Igéje tanácsolja: „Hívj segítségül engem a NYOMORÚSÁG IDEJÉN”. (Zsolt.50:15) A nyomorúság idején, vagyis amikor éppen szükségben van, bizalommal fordul ahhoz a Személyhez, akivel úgy érzi, vannak olyan bensőséges kapcsolatban, hogy akár éjfélkor is felkeresheti.
-          Jákób hitével fordul az Úrhoz. Az I. Mózes 32. részében Jákób így szólt: „Nem engedlek el, amíg meg nem áldasz engem…”. A fenti példázatban is azt láthatjuk, hogy a barát „tolakodása” miatt mégis felkel és ad kenyeret. Jézus vágyik arra, hogy a gyermekei ne futamodjanak meg, ha azonnal nem sikerül valami, hanem tudjanak kitartóan ragaszkodni az áldáshoz.

A másik nagyon fontos üzenet, amit kiemelnék, hogy a barát nem magának kér, hanem az ő barátjának, aki hosszú útról érkezett és elfáradt. Önmagunkért hamarabb tudunk az Úrhoz folyamodni, hamarabb eszünkbe jut, hogy akár éjfélkor is felkeressük a mi csodálatos és hatalmas Barátunkat, mások problémáinak megoldásáért, mások lelki éhségének csillapításáért talán nem vagyunk ennyire buzgók… A példázat viszont erre mutat rá, hogy érkezik hozzád a te testvéred, embertársad, aki elfáradt a hosszú úttól, az élet nehézségeitől, és lelki eledelre van szüksége. Mit kell tennem, mit kell tenned? Magamtól, magadtól tudsz segíteni? – Semmiképpen sem. A példázatban is azt láthatjuk, hogy megérkezik a fáradt barát, de az ő barátja nem tudja megvendégelni őt, mert nincs neki otthon az eledel, amire szükség van.

A másik kiemelendő kép a példázatban az, amit kér a barát az ő éjfélkor felkeltett barátjától. KENYERET kér. A kenyér mindenkor az ÉLET, Jézus Krisztus jelképe e Bibliában. A hozzánk betérő megfáradt testvéreinken, vagy akár még Istent nem ismerő embertársainkon nem tudunk saját forrásból, saját erőnkből segíteni… nincs otthon „kenyerünk”, hanem mennünk kell az Élet forrásához, hiszen Ő tud adni eledelt, mellyel a megfáradt test és lélek megelevenedik. Nem szabad viszont elmennünk amellett az üzenet mellett sem, hogy a megfáradtak, lelki éhesek táplálásában jó eszközként kell megjelennünk. A példázatban bennünket jelképező barát nemcsak befogadta éjszakára az hozzá segítségért érkező barátját, hanem tudta jól, hogy eledelre van szüksége. Ő maga nem rendelkezett azzal az eledellel, amire szükség volt, de tudta, hogy honnan kérhet… Nem arra tekintett, hogy éjfél van, mint ahogy nekünk sem arra kell tekintenünk, hogy éppen alkalmas időben kérnek-e tőlünk segítséget, hanem mindenkor tudatosan és kitartóan menni az Élet Forrásához testvérünk, embertársunk testi-lelki megerősítéséért. Újra megvilágosodott előttem, hogy mennyivel többre képes egy testvéri kapcsolat, Isten gyermekei mennyivel többet adhatnak egymásnak, mint az Isten nélkül valók. A világban egy-egy probléma meghallgatása után vigasztalhatnak az elcsépelt „Majd megoldódik…” mondattal, mely már olyannyira közhely, hogy megnyugtatás helyett inkább csak bosszantja a problémával bíró embert. Isten gyermeke viszont annyit mond neked: „Imádkozom érted, Isten elé visszük a te gondodat.” Ezzel a mondattal eleget tesz a példázatban szereplő cselekedetnek, miszerint kenyérért indul neked az ő Barátjához.

Végezetül a példázat utolsó soraira térnék. Azt olvassuk, hogy a barát, akihez segítségért fordult már családjával együtt lefeküdt, hogyan kelhetne fel…? És Jézus egy nagyon fontos mondattal fejezi be példázatát: „ha azért nem fog is felkelni és adni néki, mert az barátja, de annak tolakodása miatt felkél és ád néki, a mennyi kell” Azt mondja az Ige, hogy annak „TOLAKODÁSA” miatt. Ez arra bátorít engem, hogy ne felejtkezzek el a könyörgés erejéről, ahogyan az Ige írja: Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. (Jakab 5:16). Ne csak egyszer említsem meg az Úrnak az én kérésemet, hanem kitartóan tudjak érte könyörögni, hiszen minden könyörgésem alkalmával viszem az én hittel telt bizalmamat Isten elé, és ez tetsző Őelőtte. A példázat után következő jól ismert Igerész is alátámasztja ezen gondolatokat. Jézus mondja: Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. (Máté 7:7)