„Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted... És terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el. De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad.” (Jelenések 2,2-4)

Szerelem.. Ezt érezzük a Kedvesünk iránt, mikor elkötelezzük Neki az életünket, és az igenünkkel kifejezzük, hogy le szeretnénk együtt élni Vele az egész életünket.. És szerelem.. Ezt érezzük, mikor megtaláljuk lelkünk Vőlegényét, Jézust, akivel az egész örökkévalóságot töltjük majd. Mennyei kapcsolatainknak megvannak a földi megfelelői, gondoljunk csak bele! Van Atyánk, és Apukánk is, vannak földi és lelki testvéreink is. Jézus egy személyben legjobb Barátunk, és Jegyesünk is. Egyik kapcsoltunk segít megérteni a másikat, többször Jézus ezzel magyaráz, hogy jobban magunkévá tudjunk tenni egy-egy dolgot. Felfoghatatlan az, hogy Valaki elkötelezte Magát a számunkra, szövetséggel, egy egész életre, sőt azon is túl. De ha arra tekintünk, hogy mi is hasonlót tettünk a mi házastársunkkal, akkor máris közelebb kerül hozzánk a dolog, megfogható és valóságos lesz.

Az elköteleződés abból fakadhat, hogy erős szeretetet, szerelmet érzünk a társunk iránt és nem félünk kimondani, hogy vele leszünk jóban-rosszban, egészségben-betegségben, gazdagságban-szegénységben, mindenki emlékszik az eskü gyönyörű szövegére. Azonban az hónapok, évek, évtizedek telnek, és azon vesszük észre magunkat, hogy nem úgy ég már a láng, mint korábban. Talán még okunk is lehet rá, mert a párunk nem figyelmes, sokat zsörtölődik vagy túl sokat dolgozik, lehet már egyáltalán nem hasonlít régi önmagára. Hiszem, hogy Isten ad új erőt ahhoz számunkra, hogy változzunk, ha ezekben vagyunk mi magunk, de ahhoz is, hogy szeretetben tudjuk elhordozni a másik változásait vagy éppen azt, hogy nem képes megváltozni a hibáiból már hosszú ideje. De meg kellett kérdeznem magamtól a napokban? Mégis hogy lehet az, hogy Jézus Krisztus felé is képes megkopni a szerelmünk, mikor Ő ugyanaz, mint az eskünk napján.. Sőt! Nem csak arról van szó, hogy amit akkor ismertünk belőle, azt mutatja ma is, hanem folyamatosan új ajándékokkal halmoz el.. Figyelmes. Legyen szó egy új munkáról, betegségből való gyógyításról, a szaváról, amivel szól hozzánk, amikor a legmélyebb völgyeket járjuk életünk útján. Mindent lát. Nincs olyan dolog, ami elkerülné a figyelmét, amit ne tudna rólunk. Beszélgetnünk kell Vele, de magyarázkodnunk soha! Mindig a segítségünkre van.. És vég nélküli ez a felsorolás, mert számtalan jelét érezzük a gondoskodásának minden nap. Ezt a szót Rá nyugodt szívvel és mindenféle kétséget kizáróan mondhatjuk: tökéletes.

Mégis képesek vagyunk kiszeretni.. Együttélni vele, tenni a dolgokat Érte, szolgálni, kereszténynek lenni, de nem a szerelemnek a tüzében égni. Ez az egy panasz volt az efezusi gyülekezet ellen is a fenti Igében. Mindent annyira jól csináltak, fáradtak, tűrtek, terhet viseltek, de mégsem szerettek eléggé! És ezzel a legfontosabbat hagyták ki. Nemde mi is megfeledkezünk néha a sok dolog, a szolgálatok, a munkánk, családunk és minden közepette, hogy időzzünk az Úrral, megélve a szerelmünket? Néhány napja egy idősebb szolgáló testvér prédikációját hallgatva ért ez a felismerés. Jó ideje járhat már az Úr útján, és mégis olyan átható szeretettel beszélt Róla, olyan élő módon, hogy az ember megkívánta azt a mély, igazi kapcsolatot. Ha volt, aki nem ismerte még Krisztust, hiszem, hogy a szavakba öntött Ige miatt beleszerethetett. Ne felejtsük el, hogy nem rabszolgái vagyunk Jézusnak, hogy láncok kötnének hozzá, hanem a szeretetével vont magához minket, és mi úgy döntöttünk, hogy Vele élünk itt a földön és az örökkévalóságban egyaránt. Ápoljuk ezt a kapcsolatot úgy, ahogy azt az Úr megérdemli.