„… József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert ami benne fogantatott a Szent lélektől van az. Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert Ő szabadítja meg az Ő népét annak bűneitől” (Máté 1: 20-21)

Közeleg a Karácsony, ami a keresztyén ember egyik legnagyobb ünnepe! Nem az ajándékozás, a fenyőfa, és a szeretet ünnepe, mint ahogy sok hitetlen ember gondolja, hanem Jézus Krisztus születésének ünnepe. A kis Jézus nem születik meg minden évben, mert ez már több mint 2000 évvel ezelőtt megtörtént, csupán minden évben megemlékezünk erről az alakalomról. Isten az emberek iránt érzett szeretete miatt küldte el ajándékba az Ő Fiát, hogy örök életet szerezzen számukra. Mi hívő emberek, már nem a „kisjézuskát” ünnepeljük, hanem a Megváltó Urunkat.
A világ nagy része azt gondolja, hogy újra és újra minden évben megszületik a kisjézus, amit próbálnak felidézni a Betlehemes játék formájában. Különböző helyeken megépítik a jászlat, és rongyból megformázzák a gyermek Jézust, Máriát és Józsefet. Ebben az időszakban az emberek a pénztárcájuktól függően, de sokszor azon túl is, nagy ajándékozásokat, és nagy családi ünnepeket tartanak. A gyerekek azon versengenek, kinek milyen nagy lesz a fenyőfája, és milyen drága ajándékot kap. A karácsonyi forgatag pedig színessé teszi a fehér ruhába öltözött utcákat. A legtöbb ember anélkül, hogy ismerné az igazi ünnep jelentését, örömmel várja azt a napot, mikor a fenyőfa alatt megállhat, és fürkésző szemmel keresi alatta az ajándékot. És ahol tehetik, a családtagok szeretetük jeléül ajándékkal emlékeznek meg egymásról. Mindenki igyekszik melegre felfűteni a lakást, igyekszik békességben lenni, és a szeretet igazi formáját tovább adni a másiknak, ha csak egy jókívánsággal is: „Kellemes Karácsonyi Ünnepeket….”Amint próbáltam a fenti sorokban kifejteni, nem feltétlen hitre van szükség ahhoz, hogy a Karácsonyt megünnepeljük, mert sok-sok éve mindez hagyományos alapokon nyugszik. Az Ünnepeltet kihagyva, a legtöbb ember csak ismerőseit köszönti fel ilyenkor.
Az igaz hívő embernek viszont nem a fenyőfa alatt jut eszébe Jézus, hanem a nap minden órájában, akkor is mikor hála helyett ezt kell mondani: „Uram enyhítsd az én fájdalmamat!” Igen, a hívő ember szívébe bevésődött Jézus neve, oly mértékben gyökeret vert és megerősödött, hogy jöhet bármilyen vihar, azt onnan nem tudja kitépni.  Az ilyen embernek nem okoz gondot elhinni, hogy az angyal megjelent Máriának, hogy Jézus a Szent Szellem által a szűztől született, és kételyt nem fakaszt benne, hogy Jézus Krisztus Isten Fia! Csodálattal, gyermeki hittel olvassuk, és hallgatjuk a Jézus születéséről szóló történetet. És azt is tudjuk, hogy Mária csak egy eszköz volt Isten kezében, aki által megszületett a földre Jézus.
Jézus születését a pásztorok is megtudták, mert az Úr angyala jelent meg nekik, és közölte, hogy: „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek. Ma született az Üdvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr! Ez a jele: Kisdedet találtok pólyában tekerve, és jászolban fektetve.” A pásztorok elindultak, hogy megnézzék mindazt, amit az angyal mondott nekik.
Jeruzsálembe keletről bölcsek jöttek és kérdezősködtek, hogy hol van a zsidók királya, mert látták az Ő csillagát, és szeretnék tiszteletüket tenni nála. Előttük az égen egy csillag mutatta az utat mindaddig, míg oda nem értek az istállóhoz. Miután bementek, akkor meglátták Máriát, Józsefet, és a kisdedet. A bölcsek leborultak, hogy tisztességet tegyenek, és elhalmozták ajándékkal, és kincsekkel Őt.
Már az Ótestamentum idejében prófétáltak Jézus születéséről.
- Az Ésaiás 7: 14-ben: „Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek” (Velünk az Isten).
- Az Ésaiás 9:6-7 versében olvashatjuk a következőt: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! Uralma növekedésének, és békéjének nem lesz vége, a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt a jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt.”
Krisztus első eljövetelére vonatkozó prófécia bekövetkezett, és a második visszajöveteléről szóló bibliai prófécia ebben az időben van beteljesedőben. Ezért legyünk mi is bölcsek! Keressük Őt, adjuk át magunkat az ő szolgálatának, és készen várjuk az ő megjelenését. Legyen ez a Karácsony is emlékeztető a mi számunkra, hogy Jézus több mint kétezer éve megszületett, és Szent Lelke által minden nap velünk van. Legyen Ő a mi számunkra az, akinek várjuk a visszajövetelét. Várjuk a vele való találkozást, mint ahogy elindultak a pásztorok megkeresni Őt. Mint ahogy meglátták a bölcsek az ő csillagát, úgy menjünk mi is azt a csillagot követve, hogy találkozhassunk vele!