„Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek!
A szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel!
Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel, kívánságaitokat az Isten előtt” Filippi 4:4-6

Ugye milyen csodálatos ez a felszólítás?
Mi keresztyének más és másként éljük meg a hitéletünket. Míg az egyik gyülekezetben mélységes csend, komorság, veszi körül az egész Istentiszteletet, addig a másik helyen öröm, boldogság az Úrral való találkozás. Míg az egyik helyen a megszokott imák hangzanak el a Pásztor részéről, addig a másik helyen a gyülekezet minden tagja tud beszélni (imádkozni) az Úrhoz. Míg az egyik helyen orgona kíséretében énekelnek a testvérek, addig a másik helyen dob, gitár, szintetizátor és más különböző hangszerekkel áldják az Urat.
Természetesen mindegy hogyan, milyen formában teszik az Úr dicsőítését, csak igaz, őszinte, szívből jövő, és Szent Szellem által történjen.
Nem csak a dicsőítés alatt jó felszabadulni, hanem az imában, az Igehirdetés alatt, és az adakozás is éppen ilyen jókedvvel történjen.
Ha megfigyelitek nem csak a gyülekezetben létünkre, vonatkozik a felszólítás, hanem „mindenkor”-ra. Tehát a buszon, az otthonainkban, az iskolában, a boltban, ha van pénzük, ha nincs, ha van egészségünk, ha nincs, tehát „mindenkor örüljünk”, ez a felszólítás. De lehet ezt megrendelni? Lehet ezt paranccsá tenni? Lehet az örömet elhazudni? Lehet álmosolyokat formálni, holott tombolsz az idegességtől? Nem, nem lehet!
Ennek az örömnek meg van az oka, ami miatt lehet, és kell örülnünk. És ez mindenkire érvényes, kérdezheti valaki? Igen mindenkire! Aki már elfogadta az Urat, és az Ő útján jár, annak minden oka meg van az örömre. Aki még nem fogadta el az Urat, annak meg az az örömhír, hogy van rá lehetősége, hogy elfogadja, és az Úr gyermekévé váljon.
Ugye, hogy a forrás, amint látjátok, az Úr Jézus! Jézus az örömforrás a számunkra! Ha teljes tiszta szívvel követed Őt, nincs okod sírni, keseregni, mert a következő mondatban azt mondja: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalomkor hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.”
Semmi felől ne aggódjunk, hisz Jézus mindent jobban tud az életünk felől, mint mi! Jobban tudja, hogy miből szeretnénk meggyógyulni, miből van hiányunk, mi a mi problémánk stb. de el kell mondani imánkban!
Talán még azt is megkérdezheti valaki: Miért hálaadó imában? Mert mielőtt megkapjuk a kért dolgot, már tudjuk, hogy ha Jézus akaratával megegyező a kérésünk, akkor megadja nekünk. De a legfontosabb, ami miatt adunk neki hálát, hogy örök életet szerzett nekünk. Ott lehetünk Vele majd a Mennyben, és ezért igazán hálásak lehetünk.!
Van okunk tehát örülni? Igen van! Egy olyan Úr kezében van az életünk, akinek szívesen szolgálunk, Aki mindig boldognak akar bennünket látni. Hiszen a legtöbbet tette meg azért, hogy örök boldogságban élj!
Emlékeztek arra a Bibliai történetre, mikor Péter a vízen járt? Mindaddig, míg Jézuson volt a tekintete nem süllyedt el. Miután megpillantotta a habokat maga mellett, akkor süllyedni kezdett. Ilyenek vagyunk mi is! Ha valami nem megy a maga útján hogy megijedünk tőle, hogyan is tovább? Pedig csak folyamatosan az Úrra kell tekintenünk, hogy fent maradjunk.
Ha minden nap az Úron van tekintetünk, akkor a Szent Szellem is jelen van bennünk, és felszabadultan örülhetünk. Érezzük azt a biztonságot, amit egyetlen életbiztosítás nem nyújtana a számunkra!
Látjuk tehát, hogy Jézus egy boldog keresztyénnek akar bennünket látni. A világi embereknek még nincs meg az örök életük, de az Őt követőknek igen!
Szándékosan hagytam hátra a közben lévő Filippi 4:5-ös Igét, ami így hangzik: „A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt! Az Úr közel!” Míg a 2 Igeversben azt a csodálatos felszólítást kaptuk, hogy örüljünk, ne aggódjunk, és kérjünk, itt viszont arra szólít fel az Ige, hogy a szelídlelkűségünk ismert legyen minden ember előtt! Mivel Jézus maga is szelídlelkű és alázatos, ha mi az Ő követői vagyunk, nekünk is olyanná kell lennünk!