„Szüntelenül imádkozzatok” I. Thesszalonika 5:17
Mint minden kapcsolat alapja a kommunikáció, így az Istennel való kapcsolatunk is erre épül. Szoktuk mondani - legyen szó barátságról, vagy párkapcsolatról - hogy mindent meg kell beszélni. Isten szereti, sőt elvárja azt, hogy beszélgessünk vele, hogy mindent osszunk meg vele, legyen szó jelentéktelennek tűnő dolgokról, vagy fontosabb dolgokról. Ő azt akarja, hogy mondjuk el neki, ha mérgesek vagyunk, ha megbántottak, ha fáj, vagy ha épp öröm ért, ha valami jó történt velünk. Igaz, hogy Isten egy mindent tudó Isten és jól látja, hogy mi zajlik le az életünkben, de szeret beszélgetni a gyermekeivel. Szereti azt, ha megosztjuk vele mindezt és szeret tanácsot, útmutatást adni a mi életünkre. Őhozzá bármikor szólhatunk, akár az éjszaka kellős közepén, Ő akkor is meghallgat és soha nem fog elküldeni, hogy most épp nem ér rá.
Néha előfordul itt a földi kapcsolatainkban, hogy két embert távol sodor egymástól az élet. Akár egy új iskola miatt, vagy másik településen kapott állás, ami miatt el kell költöznie. És van, hogy hiába próbálják fenntartani a régi kapcsolatot, már nem tudnak annyi időt együtt lenni, már nem tudnak annyit beszélgetni és bizony eltávolodnak egymástól. Egy idő után a bensőséges beszélgetésekből, felszínes beszélgetések válnak.
És ez történik az Istennel való kapcsolatunkban is, ha nem keressük már annyit az Ő társaságát, ha inkább leülünk megnézni egy sorozatot abban a szabad egy óránkban, ahelyett hogy azt az időt Isten jelenlétében töltenénk. És az ördög is ezt próbálja a legjobban megtámadni. Mindenféle programot, kitalál az embernek, a munkahelyeken túlórákra kényszerít, csak hogy Istenre ne maradjon idő, hogy este mikor végre hazakerülünk ne legyen energiánk szólni a mindenség Urához. Nagyon veszélyes ez az eltávolodás. Mert látszólag minden rendben van. Eljárunk minden vasárnap a gyülekezetbe, szépen felöltözünk, szolgálunk ki milyen területen, mosolygunk egymásra. Jó kereszténynek tűnünk, de vajon a hétköznapjaink hogy zajlanak? Vajon hétfőtől szombatig mivel töltjük a mi időnket? Ahogy a fenti ige írja: Szüntelen imádkozunk? Vagy eltelik egyik nap a másik után és a mi mindenható Istenünkről el is felejtkeztünk?
És amikor imádkozunk, hogy imádkozunk? Megvárjuk a választ a mi imáinkra, vagy gyors felsoroljuk a kéréseinket, aztán megyünk is tovább? Isten nem egy automata. Ő szeretne beszélgetni velünk, megakar hallgatni minket, de nekünk is meg kell hallgatnunk Őt. Nem kérhetünk úgy útmutatást, miközben már rég eldöntöttük, hogy mit fogunk tenni. Szeretne irányítani bennünket, vezetni, hogy ne tévedjünk el az úton és mindig megmaradjunk az igazságban…egy döntésünk előtt szeretne ott lenni, hogy biztos a jó döntést hozzuk meg, mert Ő már látja hogy mi a következménye a mi rossz döntéseinknek és nem akarja hogy sérüljünk.
Ne engedjük, hogy a sátán megrontsa a kapcsolatunkat az Úrral. Ne szűnjünk meg imádkozni magunkért, családunkért, barátainkért, gyülekezetünkért. Mindig kell, hogy legyen időnk arra, hogy mélyen elbeszélgessünk az Úrral, csak Te és Isten. Ez egy nagyon mély, bensőséges kapcsolattá tud válni, ha az ember törekszik és ápolja ezt a kapcsolatot. Engedd, hogy Isten legyen a mentorod, a legjobb barátod, hű társad. Legyen egy élő kapcsolatod Vele, ez a kapcsolat akkor tud élővé válni, ha minden nap ápolod.