„Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az Ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg.” (Ézsaiás könyve 59:1-2)

Kemény ige, de arra indít, hogy vizsgáljuk meg a mi életünket. Az ige elolvasása után, számos kérdés merült fel bennem. Van-e olyan bűn, ami távol tart bennünket a mi Istenünktől? Rejtegetünk-e bűnöket, amikről azt gondoljuk, hogy úgy sem látja senki? Vannak-e olyan bűnök az életünkben, amik megfosztanak minket az Úr áldásaitól? Olyan bűnök, amik visszatartanak minket attól, hogy előrébb jusson a mi hitéletünk?

1.Lehet olyan dolog a mi életünkben, amiről mi magunk sem tudjuk, hogy azzal vétkezünk az Úr ellen. Ezért nagyon fontos, hogy élő kapcsolatban legyünk az Atyával és hogy hagyjuk munkálkodni a Szentlelket az életünkben. Ha kérjük, a Szentlélek felhoz minden bűnt, amit le kell raknunk, amit meg kell vallanunk az Úrnak.

2.Előfordulhat az életünkben olyan, amiről bár tudjuk, hogy nem helyes, és nem is tulajdonítunk neki túl nagy jelentőséget, azonban mégis hatalmas falakat építhet fel Isten és közénk. Lerombolhatja a mi lelki életünket, hogyha hagyjuk felnövekedni. Ilyen lehet a meg nem bocsátás, ítélkezés, pletykálás stb. Ezekkel a dolgokkal nagyon vigyázni kell, mert észrevétlenül be tudnak férkőzni az ember életébe és nagy károkat tudnak okozni. Tönkre tehetik a kapcsolatainkat, és Istentől is eltávolítanak.

3. És előfordulhat az is, hogy épp küzdünk valamivel. Valamivel, ami talán már évek óta fogva tart. Próbálunk letenni egy rossz szokást, megszabadulni valamitől, de valahogy minden próbálkozást kudarcként élünk meg.
Minden egyes kudarc és bukás után azt mondod, hogy többet nem fogod elkövetni, aztán valahogy mégis újra és újra megismétlődik. Saját erődből nem tudsz megszabadulni. Egyedül az Úrral biztos a siker. Valld meg neki őszintén, hogy mi az, amivel küzdesz, mi az, amiben nem tudsz megállni, kérd az Ő segítségét és bízd rá teljesen magad. Ő megbocsát neked, de egyúttal ezt is mondja: „Menj el és mostantól fogva többé ne vétkezz.” (Jn. 8:10)

Láthatjuk, hogy a bűnnek többféle „típusa” lehet, mondhatjuk, hogy ez kisebb bűn, az meg nagyobb bűn, de lényegében a bűn – bármekkora is, és bárhogy is férkőzik, be az életünkben – az bűn, amit meg kell vallanunk és    távol kell tartani magunk tőle.
Miért is kell, hogy minden nap bűnvallást tegyünk a mi imáinkban? Az ember alapvetően bűnös, akarva akaratlanul, de bűnt követ el. Legyen az egy rossz gondolat, egy helytelen viselkedés, nem megfelelő szó használata.

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsájtja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1.Jn.1:9)


Mennyünk most oda az Úr lábaihoz, boruljunk le Őelőtte és valljuk meg, ha vétkeztünk, ha bűnbe estünk. Ne szégyelljük elmondani neki, ne szégyelljük előtte a mi bűneinket, a gyengeségeinket, a hibánkat. Ha őszintén jössz elé és kéred az Ő bocsánatát, nem fog elvetni magától. És ha egy régi bűnnel jössz, amitől nem tudsz szabadulni, az Úr adni fog hozzá elég erőt és vele biztos lesz a győzelmed!