Amikor olvastam ezt az igét, nagyon megragadott és felkeltette a figyelmemet. Ahogy az Apostolok cselekedeteit olvastam a napokban feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon én hirdetem-e a Krisztust úton útfélen?Végig láthatjuk, hogy az apostolok bárhová mentek, mindig és folyton az Úrról beszéltek az embereknek és nem érdekelte őket semmi, csak hirdették és hirdették az evangéliumot, beszéltek az Úr munkájáról, gyógyítottak és csodákat tettek Jézus nevében.
Mi vajon hogy vagyunk ezzel? Hirdetjük úton útfélen, mindenhová ahová csak megyünk az evangéliumot? Vagy az, hogy vajon mit szólnak majd mások, mit gondolnak az emberek bezárják a mi szánkat?
Pál, aki a keresztényeket üldözte miután megtért akárhová ment elmondta az embereknek a jó hírt, beszélt Jézusról, gyógyított betegeket, és nem érdekelte, hogy mit szólnak mások. Akkor sem érdekelte, amikor bebörtönözték, vagy épp megverték amiatt, mert az evangéliumról beszélt. Ez a sok fájdalom sem szabott gátat annak, hogy mondja.
Mi mai keresztények még abban az időben vagyunk, mikor szabadon hirdethetjük, amikor nem zárnak börtönbe és nem köveznek meg, ha beszélünk Jézusról és sokszor még sem tesszük.
De Pál, aki nagyon sok megaláztatást, szenvedést átélt, felállt, ment tovább és folytatta. Volt, hogy börtönbe zárták és még a rácsok mögött is énekelt az Úrról és dicsőítette az Istent.
Mi pedig, sokszor mikor valami nehézség van az életünkbe hátat fordítunk Istennek, dobáljuk a mérteket felé. Azt mondjuk Istennek, hogy nem értem, hisz ott vagyok a gyüliben minden vasárnap, a szolgálatban is benne vagyok, járok ifjúsági órákra és ennek ellenére is ez történik velem.
És ilyenkor nehezen jön dicséret az ajkainkra, nehezen adunk hálát ezekben a helyzetekben és ha beszélgetünk az emberekkel csak a panasz jön ki a szánkon, hogy milyen nehéz most nekünk.
Pedig soha nem kellett átmennünk olyan megpróbáltatásokon, melyeken Pálnak igen. És mivel emberből volt neki is fájt minden botütés és minden megaláztatás, de tudta azt, hogy mi az elhívása, tudta azt, hogy mindenkinek hallania kell az Élő Istenről.
A másik dolog pedig ami megragadta a figyelmem ez volt:
„Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől.” Apcsel 3:19
Nem finomkodott, hanem egyszerűen annyit mondott, hogy meg kell térnetek, vagy elkárhoztok. Sokszor beengedünk nagyon sok bűnt a gyülekezetekbe azért, hogy megtartsunk embereket, vagy hogy behívjunk embereket. Sokszor legyintünk egy egy dolog felett és elnézünk apró bűnöket, hogy ne sértsünk meg másokat. Itt Pál határozottan azt mondja, hogy térjetek meg, hagyjátok el a ti bűneiteket. És Jézus is, mikor itt a földön járt Ő is azt mondta, hogy térj meg és kövess engem.
Mi nagyon sokszor túlbonyolítjuk a dolgokat és nagyon sokszor kis kapukat keresünk és napokat gondolkodunk, hogy hogy szólítsunk meg valakit, vagy hogy figyelmeztessünk valakit, ha épp a rossz úton jár.
Lehet, hogy ma már más időket élünk, mint Pál idejében, de Jézus tegnap ma és mindörökké ugyanaz. Az Ő igéje, ma sem változott, ma is ki kell lépnünk a csónakból a tengerre, ma is hirdetnünk kell az evangéliumot, ma is be kell mutatnunk az embereknek Krisztust, ma is működnie kell az ajándékoknak.